Vannak olyanok, akik szerint a kapitalizmus a cégeket azért ruházta fel emberhez hasonló jogokkal, hogy többek között az azokat vezető személyek lelkiismeretét ki lehessen szervezni ebbe a konstrukcióba. Bár a cégek működését törvények szabályozzák, de ezeket a törvényeket olyan emberek hozzák, akiket számos nagyobb cég működése akár egy adott nemzet gazdasági érdekei mentén befolyásol. Nem véletlenül nem létezik, hogy egy céget villamosszékbe ültessenek (esetleg egy vezetőjét, de a cég tovább él) vagy kapjon 30 év letöltendőt sikkasztásért (esetleg egy vezetőjét, de a cég nem bebörtönözhető) vagy közmunkára itélik (esetleg egy vezetőjét, de egy céget nem ítélhetnek közmunkára). Tehát a nagy befolyással rendelkező, világ vagy nemzetgazdaságilag fontos cégek ily módon immortális lények és az őket szolgálók lelkével táplálkozik, akik elviszik a balhét - de sebaj mert holnapra lesz egy másik corpo katona aki az előző helyére áll.
De visszatérve a lelkiismerethez: egyesek tehát azt feltételezik, hogy ez a lelketlen és arctalan konstrukció jár el minden olyan esetben a cég alkalmazottai helyett amikor olyan döntéseket kell hozni, amit egy ember - ha erkölcsileg megfelelően fejlett - ép eszének birtokában nem hozna meg. Mert a cég és a részvény-árfolyamok növekedésére esetleg hatékonyságnövelésre hivatkozva erdőket kiirtani, állatokon terméktesztelni, olajat a Mexikói-öbölbe ereszteni, az építési törmeléket természetvédelmi területre vitetni, a természetes vízkészletet mértéktelenül lecsapolni, állatokat megcsonkítani, a légkört szétcseszni, szennyező ipart Kínába, majd Afrikába telepíteni, természetvédelmi területen hotelt építeni, sweatshopokban Dél-Kelet Ázsiában fillérekért gyerekeket dolgoztatni, mérgező ipari hulladékot folyókba ereszteni, kukkolni és személyes adatokat gyűjteni és így tovább - ugye nem erkölcsös.
De vannak olyanok is, akik szerint viszont ez nem így van mert olyat soha nem tesz egy cég amit ne tenne egy ember, ha kapzsiságról - khm akarom mondani - anyagi gyarapodásról van szó.