Utolsó teljes napunkon az ajándékbeszerzés volt a fő mozgatórugója tetteinknek. Így ismét eljutottunk Akihabarába, ahol még mindig nem volt használt PSP készlethiány miatt, illetve Laci végleg lemondott a fordítógép vásárlásról. De ne siessünk ennyire előre, hiszen midnezek előtt Shibuya bevásrálóutcáján az Omotesandón keresgéltünk egy bizonyos boltot, ahol tutira volt Totoro figura. A hely meg is lett, és az úton odafelé is láttunk érdekességeket, mint pl. az önálló 100m2-es óvszerboltokat vagy az ENSZ által támogatott őstermelői élelmiszerpiacot. A bevásárlóutcán és az abból nyíló mellékutcákon, annyi ruhabolt volt mint égen a csillag, a vintage használt ruhákon keresztül (ez pl. a Takeshita Dori, ahol a fiatalosabb stílus volt a domináns) az elegánsabb és drágább üzletekig ameddig a szem ellát. Itt találtuk meg célunkat a Kiddy-Landet, ahol végre sikerült megvenni Peti Totoróját és néhány apróbb kis ajándékot a családnak. A környéken még vettünk egy igazi harcművészeti boltban egy obi-t is és benéztünk egy autentikus 100 jenes boltba is. Ezen a vásárlós napon még vettünk néhány liter szilvabort és szakét, pár tonna zöldteát és csokit, mangákat, wasabis chipset, kis kimonós gésákat, gumi dobócsillagot, szamurájszobrocskákat, pólót, lámpást, kulcstartót és pár apróságot, ami még elfért a kezünkben... A cuccokat lepakoltuk a szálláson és még egyszer utoljára kinéztünk a szemerkélő esőben a Shibuya crossinghoz, ahol jövőbeni díjnyertes fotókat készítettünk az esti neonokkal és a suhanó létformákkal. Petivel ezután kerestünk nethozzáférést printerrel -Lufthansa jegyeket kellett kinyomtatnunk és mivel nehéz volt a kommunikáció a szállodaszemélyzettel ezért azt gondoltuk így jobb lesz-, ami egy külön kis kaland volt a kalandban. Az internet kávéző egy 6 meletes épület legtetején volt, melynek alsó 5 emelete pachinko klubként üzemelt. A legfelső emelet setét félhomály a pokol egyik bugyrát juttatta eszünkbe már első ránézésre is. Természetesen senki nem tudott angolul itt sem, de azért elmagyaráztuk kézzel lábbal mit szeretnénk, majd egy kis pénzmag ellenében beülhettünk egy kis dobozba, amiből kb. 300 volt (irodai munkaállomáshoz hasonlított azzal a különbséggel, hogy tök sötét volt a teremben és bőrkanapé volt az asztallal szemben) és megkpatuk a netet. A hely több kérdést is felvetett bennünk Petivel (többiek lent vártak ránk), pl. miért volt félhomály, a wc mellett miért van zuhanyzószoba, a hentai magazinok és DVD-k ezrei miért vannak felsorakoztatva egy internet kávézóban, és miért kellett két főre fizetni a jegyet egy munkaállomásra. A bűnös gondolatokat elhesegettük és ismételt kézzel lábbal magyarázás után kezünkben a kinyomtatott repjegyekkel rohantunk ki az épületből. A sokk okozta éhségünket enyhítendő még betértünk egy 4. emeleti gyorsétkezdébe, ahol szakét sört és hússal töltött gőzgombócot vételeztünk pár kiló rizzsel. Egész ottartózkodásunk legkiadósabb kajája volt ez, éppen hogy meg tudtuk enni és az egész csak 600 jen volt fejenként. A szálláson aztán várt minket a recepciós lány bocsánatkérő levele az internet miatt, -de erről korábban már volt szó egy bejegyzésben- és ugyancsak várt még ránk egy kiadós bőröndpakolás, hiszen másnap már 6.30-kor metrón kell ülnünk Narita reptér felé, hogy a leghosszabb napunkat magunk mögött hagyva landoljunk -az időeltodás miatt- még aznap délután Ferhigyen.