az erősebb kutya baszik... rá, hogy mit mond a másik. Mikrovalóságaink páncélbuborékjai kippukaszthatatlanok - de volt ez valaha másképp?

Minden ép volt, és minden épnek is látszott a kolostorban. A kondo belső csendjét nem sértette semmi, kintről, az imént meggyújtott füstölőedény felől lassan kígyózott be a szantál illatos füstje. Maga a Buddha is, melyet egykor egy kisgyermeknél nem nagyobb drága kashitölgyből véstek ki, mozdulatlanul állt odabent az oltár közepére helyezett, különleges védettséget jelentő, belülről is, kívülről is gazdagon aranyozott fadobozában, melyet hátulról egy vékony fallal zártak le, három oldalról viszont finom rácsozattal faragtak meg, hogy beessen rá némi fény, s hogy legalább valamelyest látható legyen, és végül hogy ő maga is tudomást szerezzen a világról, ha onnan hívő egy pillantással keresni akarja. Mozdíthatatlan volt, és nem változott, pontosan ezer éve ugyanazon a ponton állt, mindig a helyén, hajszálra középen a szerfelett biztonságos, aranyozott fadobozban, állt rendíthetetlenül, mindig ugyanabban az öltözetben, mindig a legnemesebb mozdulatba fagyva, és fejének tartásán, szépséges, híres tekintetén se változtatott soha az ezer év alatt: szomorúságában volt valami szívszorítóan finom, valami elmondhatatlanul emelkedett, s fejét a leghatározottabban félrefordította a világ elől. Azt terjesztették róla, hogy azért fordította félre, mert hátranézett, hátra, egy Eikan nevű szerzetesre, akinek beszéde oly szép volt, hogy ő, a Buddha tudni akarta, ki az, aki mondja. A valóság azonban gyökeresen más volt: aki csak egyszer is látta, azonnal tudta: azért fordította el ezt a szépséges tekintetét, hogy ne kelljen néznie, hogy ne kelljen látnia, hogy ne kelljen tudomásul vennie, maga előtt, három irányban, ezt a rohadt világot.

Krasznahorkai László: Északról hegy, délről tó, nyugatról utak, keletről folyó

Igen Magyarországon az alkoholizmus valódi népbetegség és igen az egészségügyi- szociális- és gazdasági hatásaival pontosan tisztában van mindenki és igen a legmagasabb szinten harcol nemzetünk ezellen. Vagy nem is? Unortodoxiában jártas nemzetfőink a házi pálinkafőzés adómentessé tételével kezdték a (szabadság)harcot és most szummonálta kormányunk a Magyar Bormarketing Ügynökséget így már kommunikációban is düböröghet a fiataloschan bénácska sampány-kampány és borkoktél népszerűsítés, miközben nagy sikereket könyvelhetnek el fiataljaink rövidtávú rohamivásban (esti bulika). Kontraprodukció 4ever!

Ikertornyok rovat! Réka tegnap megreccsentette az elmémet instasztoriban egy olyan videóval, amin éppen demózza hátizomzatát, erről pedig egyből beugrott a Mátrix számomra legtraumatikusabb jelenete, amikor Smith ügynök elnémította szegény Neo-t a Mátrix film elején a vallatáskor. Abban nem vagyok biztos, hogy Rékát is meglátogatta az öltönyös Elrond (ha igen akkor sikerült neki időben hátat fordítani), de hogy ilyen hátizmot nem láttam még az 100%. 

Vannak olyanok, akik szerint a kapitalizmus a cégeket azért ruházta fel emberhez hasonló jogokkal, hogy többek között az azokat vezető személyek lelkiismeretét ki lehessen szervezni ebbe a konstrukcióba. Bár a cégek működését törvények szabályozzák, de ezeket a törvényeket olyan emberek hozzák, akiket számos nagyobb cég működése akár egy adott nemzet gazdasági érdekei mentén befolyásol. Nem véletlenül nem létezik, hogy egy céget villamosszékbe ültessenek (esetleg egy vezetőjét, de a cég tovább él) vagy kapjon 30 év letöltendőt sikkasztásért (esetleg egy vezetőjét, de a cég nem bebörtönözhető) vagy közmunkára itélik (esetleg egy vezetőjét, de egy céget nem ítélhetnek közmunkára). Tehát a nagy befolyással rendelkező, világ vagy nemzetgazdaságilag fontos cégek ily módon immortális lények és az őket szolgálók lelkével táplálkozik, akik elviszik a balhét - de sebaj mert holnapra lesz egy másik corpo katona aki az előző helyére áll.

De visszatérve a lelkiismerethez: egyesek tehát azt feltételezik, hogy ez a lelketlen és arctalan konstrukció jár el minden olyan esetben a cég alkalmazottai helyett amikor olyan döntéseket kell hozni, amit egy ember - ha erkölcsileg megfelelően fejlett - ép eszének birtokában nem hozna meg. Mert a cég és a részvény-árfolyamok növekedésére esetleg hatékonyságnövelésre hivatkozva erdőket kiirtani, állatokon terméktesztelni, olajat a Mexikói-öbölbe ereszteni, az építési törmeléket természetvédelmi területre vitetni, a természetes vízkészletet mértéktelenül lecsapolni, állatokat megcsonkítani, a légkört szétcseszni, szennyező ipart Kínába, majd Afrikába telepíteni, természetvédelmi területen hotelt építeni, sweatshopokban Dél-Kelet Ázsiában fillérekért gyerekeket dolgoztatni, mérgező ipari hulladékot folyókba ereszteni, kukkolni és személyes adatokat gyűjteni és így tovább - ugye nem erkölcsös.  

De vannak olyanok is, akik szerint viszont ez nem így van mert olyat soha nem tesz egy cég amit ne tenne egy ember, ha kapzsiságról - khm akarom mondani - anyagi gyarapodásról van szó.

még nem kel fel a Nap.

Ikertornyok rovat! Remélem több Attack on Titan fan is van odakint, akik látván a Telekom új hirdetését nagyot csaptak a levegőbe hogy ez aztán a főhajtás a kiváló manga előtt! Ezúton is hatalmas pacsi a stábnak, remek a casting, egy élőszereplős Titan filmben biztos helye van emberünknek Dina Fritzként - a mosoly, a haj, a szem! Ő.R.Ü.L.E.T.

Legközelebb mondjuk a sarokcsiszolót lapjával lefelé kellene behelyezni, ha már nagyobb és látványosabb mint a promós teló, ami a lényeg lenne talán - de lehet már a Xiaomi sarokcsiszoló is tudja az 5G-t. Fanyalogni persze az nekünk megy: mégis ki az anyám lett volna a stábban, aki életében fogott a kezében sarokcsiszolót! Kb. annyian, mint amennyien Xiaomi telefont, de ez a promo reméljük, hogy úgyis az AoT fanokat célozza, akiknek meg mindegy mit fog a titán. 

Bravó!

Olvasom a wmn cikkét a testszégyenítés témában a kövérfóbia nyomában címmel és megihletődtem - ha nem is pont a linkelt témában de ahhoz kapcsolódóan, mivel már elég sokat beszélgettünk erről pár kampány kapcsán a Tintahalban. Onnan kezdeném, hogy a XX. század közepi/végi testideál, amit a popkultúra és a média valamint a szépségipar egyszerre propagált mára észrevehetően sok pszichés problémát generált legfőképp azokat sújtva, akik valamiért nem azt látják a tükörben reggelente amit a szétretusált vagy életvitelszerűen fogyókúrázó modellek vagy a színes magazinok, reklámok, klipek idealisztikus női. Csak pár példa a hosszú sorból: evészavar, testképzavar, egészségtelen önértékelés, depresszió, elszigetelődés - tényleg lehetne még folytatni, de minek.

Ezekre a jelenségekre több nagy márka is reagált és a testünk védelmének érdekében és a forgalmuk növekedésének érdekében kommunikálni, hogy "vállald fel önmagad" valamint, hogy "my body, my rules". Volt olyan márka amelyik csak felült a trendvonatra és pár megállót utazott, de vannak olyanok is, amik hosszútávon stratégiailag is kihasználják ezt, hiszen a fogyasztó pénze ugyanannyit ér akkor is ha túlsúlyos és akkor is, ha nem (főleg, ha ezen fogyasztók aránya a célcsoportban jelentősnek mondható).

Az már más kérdés, hogy a szépségipar azon márkái tudnak most hosszú távon előnyt kovácsolni ebből, akik ezt a 60-as 70-es évektől kezdve előidézték a hamis szépségideál propagálásával, de a méltán népszerű közhely szerint az idők változnak és hát mi az, amit ne lehetne tisztára mosni ma már. Pici kitérő, de az analógia miatt ide kívánkozik: a Coca-Cola a mai napig a világ legnagyobb műanyag szennyezője de egyben az a cég is, aki a legtöbbet költ arra kommunikációban is, hogy ez ne így legyen. Így sokkal zöldebb és környezettudatosabb narratívával találkozhat a fogyasztó, mint a tengerek felszínén úszó félkontinensnyi műanyag-hulladék szigetek témája körül. Persze kérdezhetnénk, hogy mi lenne ha eleve nem gyárt 200.000 műanyag palackot percenként a cég, de ezt senki nem kérdezi, mert ez senkinek nem a sürgető gazdasági érdeke, a fókák meg nincsenek benne semmilyen erősebb lobbycsoportban, hogy ezt pedzegessék.  

Na de vissza a bodyshaminghez: sokszor látjuk, hogy a márkák átesnek a ló túloldalára, túlkompenzálnak, túltolnak értékes üzeneteket, ami ellenkező hatást érhet el vagy félreérthető lehet hiszen sokak szemében az, hogy túlsúlyos modellek szerepelnek hirdetéseken azt is jelenthetik, hogy ne is törődj azzal a pár kilóval hiszen rajtad is jól áll ez a smink vagy ez a ruha esetleg ez az illat. Viszont a túlsúly - néhány minősített esetet kivéve, amikor tényleg nincs mit tenni - egyáltalán nem jó, mert megkérdőjelezhetetlen egészségügyi kockázata van nemre és korra való tekintet nélkül. Ennek a helyzetnek és újfent egy nem egészséges testképnek a normalizálásával a márka kiveszi a kezdeményezést a változtatni akaró fogyasztók kezéből, mert egészen egyszerűen azt sugallja, hogy a felesleges plusz kilók társadalmilag tök oké és teljesen elfogadott. 

Különösen igaz ez és jelenthet veszélyt akkor például kis hazánkra ahol a nők 52%-a, a férfiak 64%-a túlsúlyos vagy elhízott a KSH 2019-es adatai szerint - hiába Norbi dörgedelmes szavai.

Valahol tehát érdemes lenne megtalálni az arany középutat és bár fontos az elfogadás az érzékenyítés és ennek edukációja úgyanúgy fontos lenne arról is beszélnie a márkáknak párhuzamosan, hogy azért nem feltétlenül kell hordozni plusz súlyokat a testünkön a bőrünk alatt. A testszégyenítés ellenes üzeneteknek a túltolása könnyen konzerválhatja azt a sokszor csak rossz evési szokásban vagy mozgásmentes életmódban keresendő gyakorlatot, aminek megváltoztatásával egészségesebb fogyasztók kerülhetnének ki otthonaikból és kik ezután ruganyos, könnyed léptekkel vehetnék az irányt a fogyasztás templomaiba.   

kép innen: https://www.boredpanda.com/body-positivity-normalize-normal-bodies/

Visszautalván a hét eleji reboot-posztra, azért mégis csak volt valami nagyon fontos történés a bloghibernációnk alatt, ami alapvetően megváltoztatta mindenki buborékját. Ez pedig a cancel culture megjelenése és azóta is tartó "diadalmenete". Nyilván képtelenség kitérni minden aspektusára a jelenségnek, ami a metoo-val indult aztán a BLM mozgalommal folytatódott és utána mintha átszakadt volna egy gát beférkőzött a közbeszédbe és most már az IRL kviddics sem kviddics.

A cancel culture áldozata bárki és bármi lehet - ez a lista egy kis étvágygerjesztő - ami persze törvéyszerűen öncenzúrához vezet, hiszen mindenki tojásokon lépkedve fog életének minden aspektusában megnyilvánulni, ami végül a szabad véleménynyilvánítás halálát hozza el és így meg is érkeztünk oda ahol a part szakad. Helló mind control, szép új világ - anyád Huxley. 

De ahol vesztesek és áldozatok vannak ott kell lennie nyertesnek is ugye?

Első számú nyertesei a cancel culture-nek, azok akik társadalmi helyzetükből adódóan vesztesnek tartják magukat, ám azzal, hogy egy személyt vagy csoportot nyilvánosan kihívnak, megszégyenítenek már le is húzzák magukhoz és egész egyszerűen könnyebben tudnak relatíve magasabb áhított státuszt elérni. Egyszerűbb és sokkal rövidebb útja ez a "felemelkedésnek" mintha saját önerőből kapaszkodnának feljebb ezen a vélt társadalmi ranglétrán. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy lám még pl. Kevin Spacey sem úszhatja meg, bíróság elé kell állnia, ő is csak egy utolsó gazember, aki elgyengül ha fiatal fiúkat lát maga körül hulljon a férgese (nem hullott) .

Nagyon fontos az is, hogy a cancellálás soha nem magányos aktus - mindig valamilyen közösségi aktivitás, mozgalom válik belőle. A szerveződők egymást erősíthetik, a csoportban lévő tagok erős közösségeket építhetnek a vélt "jó ügy" mentén. Ez meg a szana- és szétatomizálódó modern társadalmakban nem utolsó szempont legyen az a sérült postagalambokat rehabilitálók szervezete, vagy a viccnek indult de önmagán túlnőtt madártagadók klubja. 

Vesztesnek vagy nyertesnek lenni, felemelkedni vagy fent maradni mindenesetre múló állapot viszont a "te lehetsz a következő" vagy a "forradalom felfalja a gyermekeit" alapvetésekkel amíg a cancel culture virágzik kivétel nélkül mindenkinek számolnia kell. 

A fenti szöveg más formában megjelent részleteket tartalmaz a Tintahal kollektíva Királypecséttel Cancellálom a Cancelkultúrádat Szövetkezet (KICCKSZ) alakuló üléséről és az azt követő nyitóünnepségről. 

Nemlétem 

Már nem érdekel

A parttól messze sodródom

Már nem érlek el

Léket kapott csónakomban

Fuldoklókat hátrahagyva 

Akik nem férnek el

Mindannyian én vagyok?

A kérdésre senki nem felel

Álomtalan álom vár

Az örök és tiszta létezés

Feltétel nélküli végtelen szabadság

Éjsötet anyagtalan Egész

A nyugati fekete toronyból a vár előtti felperzselt mezőre letekintő őrző szürke palástja szétszabdalva, féloldalasan lógva leng a vállán. Három aranysárga szemébe évezredek óta rothadó óriások csontjainak hamvát sodorja a délről megerősödő mindent elemésztő tűzforró szél. Egyedül van, de annyira tökéletesen egyedül, hogy ezen a bolygón - ami nemsokára darabjaira hullik - már csak ő az egyetlen szerves létforma. Mindenki, aki tehette a legutolsó velőbányászig már hetekkel ezelőtt elhagyta ezt az elátkozott helyet vagy akinek már nem maradt hely az utolsó bárkán az egyszerűbbnek tűnő utat választotta és öngyilkos lett. De ő - annak ellenére, hogy most már teljes bizonyosságot nyert, hogy a bolygórendszer a maga 14 bolygójával a nyakába fog omlani nem tágított - hová is bújhatott volna egy galaktikus méretű kataklizma elől. Talán egy másik apokalipszisbe? A közel 1,5 milliárd lakosú városból viszont mindenkit evakuálni kellett - hiszen, ha ő nem is de a többség reménykedett abban, hogy el tudnak menekülni a vég elől - és neki, mint az őrzőnek ez volt a legfontosabb és hosszú idő óta már csak az egyetlen feladata. Az elhagyatott kikötő felé nézett, de csak a lángok formájából volt már kivehető, hogy valaha itt egy kétszázezer éves civilizáció csúcsteljesítménye állt: a galaxis legforgalmasabb kereskedelmi központja, ami naponta hetvenezer hajót fogadott. Keletre a templomokat és a lakóépületeket egy hatalmas, a bolygó egyharmadán sebként húzódó szakadék nyelte el, ami továbbra is csak egyre tágult. Az őrző fájdalmasan elfordította a tekintetét és most az égboltot kémlelte, ami most baljós zöld és lilás fényekben kezdett el sápadtan világítani, aztán fokozatosan élénkvörösre váltott, majd pár pillanattal később már izzó meteoreső vágta ízekre a horizontot. A becsapódó tűzgömböket figyelte mint megannyi apró vízbedobott követ, amik megállás nélkül bombázták a bolygó felszínét, míg aztán egy a toronyhoz közel földet nem érő majd' 50 méteres lángoló vörös szikla végleg eltörölte az őrzőt is a bolygóról.   

Az Újszülött anyja Ira "a mindent látó", a csecsemő világrajöttekor belehalt a szülésbe. A csecsemőt viszont táplálni kell különben minden, de tényleg minden a világrahozatal erőfeszítései és megannyi áldozat hiábavaló volt - így a Kék Bölény a belső galaxisok felé vette kétszázmilliárd éves útját remélvén, hogy élelemmel térhet vissza és addig is a két Bába életben tartják a gyermeket, akiben az Eljövendő Idők trónjának uralkodóját remélték és ki hitük szerint elhozza a bőséget és a békét - véget vetve a Bhaira uralmának.  

Kis hazánk teljes influenszernépességének közel 99%-a azt próbálja többé-kevésbe hitelesen eladni (nemre, korra és eddig betöltött márkazsoldosi tevékenységükre való tekintet nélkül), hogy ők óriási kólafogyasztók - vannak olyanok hangok amik azt sejtetik, hogy valóban azok, de abban meg nem volt aszpartám eddig sem - és nincs semmi egészségügyi kockázata a Xixo fogyasztásának (legalábbis annak az egy édesítőszernek, amiről most kiderült, hogy a sátán édesíti vele a hétköznapjait ezért nyilván rákot okozhat). A megbízó egyébként ágyúval lő mindenkire aki mozog, persze biztos nagy volt hirtelen az ijedtség, de ezt azért egy picit túltolta valaki (megrendelő, médiaügynökség, bárki).

Ami érdekes, hogy egy-egy cukortalan kólát markolászó trash-influenszer mennyire hiteles, ki az aki nem hajol félre a hozzávágott zsoldttól saját hosszútávú influenceri kredibilitásának megtartása okán. Csak egy példa: Rácz Jenő, - aki sok egyéb mellett nagysárkány szintű séfceleb bónusz szuvidképességekkel, high-end étteremtulajdonos, saját márkázott bora van (szintén nem a műanyag flakonos fajtából) és Mercedes "nagykövet" - médiaszemélyiségéhez ez azért annyira nem passzol. Oké, hogy ő is eszik biztos pacalt és ordítva vedeli hozzá az Áldomás bort Xixo kólával, de azért kell ehhez fantázia - a médiaperszónájához meg egyáltalán nem passzol ez a kép. Így felmerül a kérdés, hogy akkor ki is ő valójában és élhetünk-e azzal a gyanúval, hogy az influenszeri munkássága meggyőződés nélküli pénzkereseti tevékenység - ami esetleg más márkákat is gondolkodóba ejthet, ha esetleg a jövőben szeretnék használni őt - vagy valóban trve önmaga Xixo-val és prémium lifestyle-lal, mely esetben csak a személyiség ily fokú színességét kell csak megállapítanunk?