Ha eddig nem tudtad volna Japánban a buddhizmus és az ősi sámánisztikus gyökerekkel bíró shintoizmus a két legfontosabb vallási izmus. Lényegében a két vallási irányzat nem válik el nagyon látványosan, ráadásul a buddhizmus elég komoly hatással volt a shintoizmusra (legalábbis külsőségeiben), így sok japán egyszerre buddhista és shintoista is. Érdekes volt látni, hogy a shinto szentélyeket milyen gyakran látogatják korra és nemre való tekintet nélkül a helyiek, viszont a buddhizmus innen távolról inkább temetkezési, mintsem egy élő vallásnak látszott (a japánok halálukkor mind buddhista szertartás szerint hantolódnak el, ekkor buddhista szerzetessé is avanzsálnak, azt hiszem...). Buddhista vonalon érdemes megemlíteni egy nagyon érdekes helyet, ami annak a buddhista irányzatnak a temploma, ami a buddhizmus gyakorlásának legegyszerűbb módját kínálja (Hongan-ji), de még így is bonyolultabb a szabályrendszere, mint a shintoizmusnak. A shintoizmus népszerűsége tehát azért töretlen, mert lényegében nincsenek írott szabályai, követendő erkölcsi előírásai, egyszerűen fogalmazva egy shintoistának a "legnagyobb erény a császárnak, az elöljárónak vagy a munkaadónak való engedelmesség és a munkafeladatok minél eredményesebb teljesítése". Ugye így már érthető pár poszttal lentebbi megemlékezésünk a munkamorálról... A shintoista ember akkor cselekszik rosszat egyébként, ha árt a közösségnek, ezzel akár azt is magyarázhatjuk, hogy miért Japán a világ egyik legbiztonságosabb országa. Küllemre a jellegzetes kapuról, a szentély kertjében lévő fára vagy az ebből a célból installált tartóra masnizott cédulákról, vagy fatáblácskákról (ema) ismerkszenek meg a shinto szentélyek (ami egy kis ház, ahol a helyi szellem avagy a kami lakik). Ezek a szentélyek nagy sűrűségben és gyakoriságban találhatóak meg Tokió legkülönfélébb pontjain. Ahogy azt számtalanszor megfigyeltük -sőt párszor gyakoroltuk is- az imahelyhez úgy kell közelítenünk, hogy először is a szentély területére lépésünkkor egy meghajlással tisztelgünk (a shinto kapu, azaz a torii alatt kb.), aztán rituálisan megtisztulunk a szentély előtt kihelyezett általában kőből készült medencényi vízből (megmossuk kezeinket és kiöblítjük szánkat). Utána járulhatunk az imahelyhez (haiden). A szentélybe bemenni nem lehet, csak a papoknak és papnőknek, ugyanis itt van a belső szentély is, azaz a honden, ahol a kami teste fekszik, valamilyen jelképes tárgy formájában. Viszont pénzt dobhatunk a kihelyezett pénzgyűjtőbe, amolyan áldozatként. Itt ismét meghajlunk és két tapssal vagy egy kis harang segítségével felébresztjük az alvó szellemet. Miután a szellem vélhetően felébredt zajongásunkra elmondhatjuk megfelelő imánkat, kisebb kérésünket az adott kamihoz -mint pl. sikerüljön a holnapi prezentációnk, minél gyorsabban gyógyuljon meg az unokahúgunk, vagy hogy utazásunk biztonságban teljen. Fontos, hogy a shinto szentélyekben lakozó szellemek különféle dolgokat tudnak cselekedni, azaz, van külön kamija a nőknek, az utazásnak, a szerencsének, a folyónak, a földnek stb. (kb. 8millió kami van, de egyik sem gonosz vagy ártó szellem). Azt nem tudom most hirtelen, hogy a kamik mind más-más helyen laknak, vagy hogy van ez logisztikailag. Például kérdés, hogy át tudnak-e egymásnak adni üzeneteket a szellemek, de gondolom igen, így nem kell felkutatnunk a szerencse kami szentélyét, ha épp az utazás kamija van közel a lakhelyünkhöz :) Na mindegy, aki tudja írja meg. Ima után ismét meghajlunk, majd távozáskor a kapuban megint, így köszönve meg, hogy volt kedves a kami meghallgatni minket és remélhetőleg teljesíti is kérésünket. 

A szentélyek méretei a legkülönfélébbek lehetnek, voltunk többezer négyzetméteresben, ami egy hatalmas parkban volt (Meiji-jingu, Shibuyában, ahol a reformcsászár Meiji és kedves hitvesének szelleme lakik) de voltunk kis "falusi" egyemberes szentélynél is Kamakurában, ami simán két lakóház között bújt meg és láttunk közvetlenül a sínek mellé épített kami-lakot (gondolom itt lakik a kalauzok segítő szelleme). Buddhista vonalon inkább nagyobb  templomokhoz volt szerencsénk (a már fentebb említett Tsukiji beli Hongan-ji vagy az asakusai Senso-ji, de valószínűleg csak azért, mert célirányosan azokat néztük meg.