Az igazán említésre méltó helység a szobában az onsen-nel keresztezett zuhanyzókabin volt. Valójában ez egy fürdőszobányi zuhanyzókabin, amiben egy kis kocka alakú fürdőkád helyezkedett el. A zuhanyzás egyébként kis sámlin ülve történik Japánban, ennek megfelelően a tükör is a földtől 60 centire ért fel a sámli mellett, de volt a nyugati szokásoknak megfelelő magasságban elhelyezett tükör is (hiába western style roomban foglaltunk helyet négyünknek, leginkább a taposó-wc miatt érzett aggodalmunkban). A szoba megfelelő méretei és jó felszereltsége felett érzett örömünkben (vagy a whiskey volt az öröm oka, amit megérkezésünkkor megittunk?) a tisztálkodást követően neki is ugrottunk Tokiónak: a közel egynapos mozgásnélküliséget hamarjában pótoltuk is egy kiadós sétával Shibuya városrészbe. Ez amolyan szórakozó és shoppingoló negyed féle, zenés helyekkel, ezernyi gyors és lassú étkezdével, kicsi és annál furább boltokkal, love hotelekkel és milliónyi fiatal japánnal, na meg a híres Shibuya crossing-gal, ami Tokió város Times Square-je megbolondítva Hachikóval a nemzeti ebbel.
Érkezésünk hétvégére esett, úh. egyből belekóstolhattunk a jellegzetes japán tömegelésbe, ami nem annyira borzasztó (Bálint és Peti kicsit tartottak tőle, de szerintük sem volt vészes). Az átkelés a Shibuya 109-nél azért emlékezetes marad; mintha egy megalomán filmrendező által megálmodott modernkori adj király katonát játék részesei lennénk, nekifeszül 6 oldalról 200-200 ember az ellennek és irány a zebra túlsó vége... Egyébként a városrész elsőre -ha már a filmeknél tatunk - a Szárnyas fejvadászt juttatta eszünkbe, a sötétedéskor kifejezetten nappali világosságot árasztó neon, a kifőzdék párája és az utcákon mindig valahová siető helyiek látványának keveredésével. Ide-oda sodródásunk után megtaláltuk Tokió legnagyobb manga-anime bolthálózatának shibuyai láncszemét a Mandarake-et, ami egy 5 emelet mély pince alján terül el kb. egy Tesco hipermaretnyi területen. Bődületes mennyiségű izé (szerepjáték kellékek és ruhák) meg egy csomó valami (gyűjthető matricák, kártyák apróbb figurák) és hegyekben álló bizék (emberméretű és kisebb manga modellező-szettek is voltak a végtelen hosszúságú DVD és könyv-képregény polcok között (egész érdekes szekciók is voltak, mint külön a lány-lány hentai, aztán a feltűnően sok női egyed általá olvasott fiú-fiú hentai kiadányok, majd a lány-űrlény képregények, ahol aztán elvesztettük a fonalat...)
A bolt méretetit a be- (azaz le-) járata egyáltalán nem sejteti. Igazából ez minden tokiói épületre érvényes mármint, hogy a bejáratok rémesen szűkek viszont vertikálisan a legegyszerűbb szatócsbolt vagy gyorsbüfé is könnyen 6-8 emeletes lehet, ugye a város helyhiánya miatt. Sétánk után visszatértünk otthonunkba vacsorázni, de előtte még vettünk egy kis ezt-azt a 7/11-ben (olyan, mint a CBA), mint pl. wasabeefu-t (wasabi-s marhahúsos chips) vagy eggdog-ot (hot-dog hidegen a virsli helyett tojáskrémmel), illetve az elengedhetetlen bentot, ami 300 jentől teljes értékű egytálételt jelent, jellemzően tészta zöldségekkel, vagy rizs zöldségekkel esetleg tintahallal, vagy egyéb dolgokkal, a lényeg, hogy az ember csak bevágja a mikróba és már eszi is. Minden boltban egyébként van lehetőség mikróztatni az ételt, azaz helyben is megehetjük, illetve frissen olajban sült fasírtszerű vagy hússal töltött gőzgombócot is fogyaszthatunk de, ami nagyon fontos volt főleg nekünk, hogy minden boltban van ingyen wc. Ugye mondanom sem kell milyen nagyszerű ez akkor, amikor egy Tokiónyi méretű városban járkál a gaijin, egész nap kezében a lépten-nyomon útbaeső italautomatából szerzett kolumbiai kávéval vagy fél literes zöldteával.
A szállásra visszaérve aztán jól bevacsoráztunk: minden nap volt rizs, mizo leves, és ramen soksok főtt tésztával meg főtt zöldséggel. Ráadásként ehettünk máig bezonosítatlan 6x6 cm-es tálkában lakó, a hűtőből szabadon igazolható két pálcikára való falatkákat, melyek lehettek csípősek, édesek, semleges ízűek, tésztaszerűek, tejállagúak, gyümölcsre emlékeztetőek, opálos kocsonyás-gömböcske formájúak, de mind kiválóan értettek egy valamihez: enyhítették az éhet. Ezen falatkák idővel barátaink, jó ismerőseink lettek, nevüket nem tudván elébb küllemük, 5 nap múlva pedig már vélhető ízük alapján fogyasztottuk őket. Vacsi után aztán be az ágyba és életünk leghosszabb napja után egy kiadós alvás következett... ami egészen 3,5 órán át tartott, amikor is ál-frissen felébredve képtelenek voltunk tovább aludni az időeltolódás miatt. Szopó. folyt. köv.
