Hétfő! Izgultunk az első tokiói "munkanapunkon", hogy a reggeli tömegközlekedési hisztériából mi lehet igaz, de szerencsére az előző este elfogyasztott whiskey és Asahi Super Dry kombó megtette a hatását, így simán átaludtuk a rush-hourt. A szállodai reggeliből azért még jutott, pacsi Asako-val a recepcióslánnyal és célba vettük Meguro-ekit, hogy aztán bevegyük magunkat a Császári palota kertjébe Chiyoda negyedben, aztán onnan Ginzába, majd a közeli Shinbashi-ba (Shiodome) és megpihenjünk az irodaházak alatt húzódó shógun-kertben.
A reggeli séta során is sok mellbevágó dolgot láttunk, itt volt mindjárt a kisállat-kereskedés a sarkon, ahol átlag 200.000 jen volt egy hiperkawai (azaz cuki) kölyökkutya, amit bárhogy is számolunk 500.000 forint. Semelyikünk sem ért a kutyákhoz, de Tokió olyan sűrűn lakott megaváros, hogy az állattartás itt egészen speciális agyműködésű gazdag japánok úri hóbortja lehet. Ennek megfelelően egyébként úgy is bánnak a kutyákkal a gazdik, mintha tényleg a saját gyerekük lenne, babakocsiban "sétáltatják" a kis kedvenceket, és nagyjából úgy is öltöztetik őket, mint a csecsemőket. Egyébként kutyapiszok nincs, minden eb a gazdi nylonzacskós kezébe végzi a dolgát. De ha már említettük a kis számú tokiói kutyapopulációt meg kell említeni a macskákat is, -a kiegyensúlyozott tömegtájékoztatás jegyében-, akik speciális bánásmódban részesülnek, hiszen lépten nyomon látni kis integető macskaszobrocskákat (szerencsét hoznak), illetve mégiscsak Japán a Hello Kitty hazája. Kittyből és haverjaiból rendesen lehet vásárolni: a kis kulcstartótól az embernagyságú plüssig minden létformában. Kóbor macskák nincsenek (lévén az áruk is hasonló ugató sorstársaikhoz), de a parkokban láttunk telepített -azaz nem kolduló-, ápolt és kifejezetten kövér "gazdátlan" egyedeket. A metróállomáson megvettük az aznapi telefonkönyvnyi mangánkat és a Tokyo nevű állomásnál leszállva megcsodáltuk az emblematikus állomást.
Azaz megcsodáltuk volna, ha épp nem felújítanák az egész épületkomplexumot így csak egy fehér lepel jutott nekünk. Sebaj irány a császári palota kertje, ahol már csalódott amerikai turisták figyelmeztettek, hogy a palota zárva sajnos nem érdemes menni, ők is inkább pacsinkózni mennek Roppongi Hillsre. Ők persze nem tudták, amit mi igen, hogy a palota mindössze kétszer van nyitva a látogatók előtt (a császár születésnapján és Japán alapításának nemzeti ünnepén), azaz nem ilyenkor. A kertet, vagyis a palotát körülvevő parkot megnéztük azért kismillió kínai társaságában. Remek szórakozás és kellemes séta volt a lakhelyünktől merőben eltérő hatalmas, tág nyílt téren sétálni és szemügyre venni a negyed irodaházai tövében a palota melléképületeit, valamint a cédrusokat gondozó kertészhadsereget, ahogy hihetetlen műgonddal formázzák a park lombkoronáit olyan igazán japánosra.
A parkból aztán a dicső Kuszonoki Maszashige szamuráj-ideál lovasszobrát is megtekintettük, aki egy közkedvelt történelmi figura. Bővebben itt olvashatsz róla.