Ha már az ember Ginzában van és meg is ebédelt a helyi vasút alatt, akkor érdemes tovább keletnek menni a Shiodome-nak keresztelt rész felé Shinbashi negyedben. Részben azért mert itt van a Hamarikyu park, ami a Tokugawa shógunok egyikének Sumida folyó menti kis rezidencája volt, részben mert Japán legfontosabb vállalatainak 13 felhőkarcolója is itt található (ez a Sio-site).
Ha honvágy gyötör akkor menj el a Villa La Fontaine hotelt körülölelő utcácskába, ami egy kis európai környezetet próbál varázsolni a terrakotta köves sétányával, európaias épületeivel és számtalan francia, olasz és spanyol kávézójával, boltjával, vendéglőjével a felhőkarcolók alá. A legérdekesebb azért mégiscsak a Hamarikyu park volt a Sumida folyó mellett, ahol GPS-guide-dal lehetett sétálni és nem túl drágán részt vehettünk volna egy igazi hagyományos teaszertartáson, ha előbb jövünk egy kicsit. Mindenesetre itt megtanulhattuk, hogy habár minden dolog Tokióban kb. félezer éves az utóbbi 300 évben vagy leégett vagy lebombázták vagy valamelyik földrengésben elpusztult. Ez vonatkozik erre a parkra is, de pl. a Meiji jingunál is a fának kinéző épületek, kapuk, építmények mind vasbetonból épültek újra, természetesen az autentikusságot megtartva  fa borítással. A parkból remek kilátás nyílt a Szivárvány hídra dél felé, illetve a mesterséges szigeten épült Odaiba-ra, avagy nagyobb egységben Koto-ra, ami a Tokyo öbölben fekszik. Itt már kezdett sötétedni, úh. visszasétáltunk Ginzába - természetesen este minden neon működésbe lépett így egy kicsit másik arcát mutatta a negyed (még durvább volt), majd beugrottunk enni egy "koszos" mellékutcában egy gyorsétkezdébe. Az úton visszafelé láttuk még Shinbashiban a Nakagin kapszula tornyot, a Japán metabolista  építészet legékesebb példányát, - illetve mint ilyent- egyben a világ legelső kapszulaszállodáját is.

Láthatóan lelakott már az épület, valószínűleg bontásra ítéltetett , ahogy a fotónk is mutatja. Tokióban több olyan épület is volt, ami szemmel láthatóan magától fog összedőlni, valamiért nem bontják le féluton az enyészet felé, hanem simán hagyják lakhatatlanná válni és utána lebontani. Maga a kapszulahotel elég szürreális látvány így képen keresztül is olyan, mintha valami emberi-méhkas lett volna. Ezután betértünk a ginzai sokemeltes Toy World intézménybe Totoro-t és Hello Kittyt keresni, valamint elámulni csak úgy, hogy mi mindere tudja költeni fizetését az egyszeri japán szülő - azért dióhéjban annyit megjegyeznék lennék japán gyerekek azt hiszem :) Már a hotelhez közel beugrottunk megnézni a sarki hipermarketet - mondanom sem kell több emelet magas, roskadásig minden áruval -, hogy estére még egy kis sört vegyünk. Az hamar kiderült, hogy az alsó élelmiszerbolt szint felett valószínűleg kínai vegyesbolt-hipermarket működhet, mert a kötött sapkától a noname mobiltelefonokon át a kis szuvenír jellegű szamuráj-figurákig mindent lehetett kapni. Itt első kézből meg is tapasztalhattuk, hogy a "made in japan" cimkét azért érdemes kapargatni néhány eredetinek mondott japán ajándéktárgy alján, hogy kiderüljön a kényelmetlen igazság.