Kezdjük így: láttátok "A Kocka" című mozifilmet? A lényeg, hogy random emberek be vannak zárva egy nagy kockába, ami sok száz kisebb kockából áll. Ezek ide oda mozognak a nagy kockán belül. A bezártak közül senki nem tudja, hogy kerültek oda. Ezek a kockák (lényegében kis üres szobák) egy be és egy kijárattal rendelkeznek, ami egy másik kockába/szobába vezet. A csavar az egészben, hogy némely szobák feladványokat (5%) mások halálos csapdákat (95%) rejtenek. A cél: kijutni ebből az őrületből.
A több részt megélt film egyik részében úgy menekülhetett volna meg a gigantikusan nagy kockába zártak csoportja, hogy nem mozdulnak a kezdeti, kiindulási helyükről. Ennyi. Simán várniuk kellett volna pár órát egy helyben.
De persze nem várnak, így látványosan meghal a társaság nagy része - mondjuk a filmnek túlnyomó része ennek bemutatásáról szól, ettől számomra hulladékká válik az egész alkotás, de valahogy el kell ütni az alaphelyzet és a csattanó közti 120 percet. Az erőszakos halállal haló embereket pedig szívesen nézzük, ha már ezt kapjuk híradó néven is ugye. De ez nem ide tartozik. Szóval a lényeg megint valami egyszerű igazságféle, miszerint ugyanoda jutsz a változatlansággal is, mint a folyamatos változással, azzal a kis különbséggel, hogy ha maradsz egy helyben megkíméled magad csomó
önmagad által kreált problémától. Az, hogy mégsem maradunk a seggünkön, azaz problémagyártasra vagyunk kárhoztatva az emberi valónk kvintesszenciája, sőt sokak szerint az emberi élet értelme (ugye a változást - egyesek szerint fejlődést! - nevezzük szociális életnek a világ felvilágosultabb felén). Bezzeg a jógik, akik éveken át egy barlangban vagy dobozban meditálnak... Állítólag megismerik a kozmikus titkokat. Persze így lemaradnak egy csomó fontosnak hitt dologról; vélemény-nyilvánító tüntetésekről, kocsmázásokról, bonyolult szerelmi szövevényekről, autóvásárlásról, gyereknemzésről, hitelfelvételről vagy épp a búvárkodásról szóval a körülöttünk zajló világról. Persze ők elütik egy laza "ez csak a felszín, a látszat, ami mind megtévesztés" szöveggel, ami érthető hiszen valamilyen önmagunknak kitalált magyarázat, vagy kegyes hazugság, vagy hit (megfelelő aláhúzandó) nélkül kurva nehéz megállni a földön.
Persze nem lehet mindenki jógi, mert akkor meg az ő létezésük értékelődne le. Fény nélkül nincs árnyék, ha már itt tartunk :). Így marad a magunk kis kockája a saját kis tutinak hitt megoldásunkkal, amit a legjobb hiszemben bejárunk és közben szép betegségeket nevelünk magunkba', vagy csak elüt a busz munkába menet, szóval mind egy szálig elpusztulunk így vagy úgy. Egyébként végül pontosan úgy végezzük, mint ahogy az évekig meditáló jógik.
Hogy ez arról, hogy jutott eszembe, hogy kb. ma lett a Tintahal 6 éves nem tudom.
