A winchesterem árnyas ölén kutakodva, egy pókhálós bithalmaz mögött találtam rá régi sikerdarabunkra, melyet, bár nem teljesen céges keretek között követtünk el, azért méltónak találtam a felemlegetésre. Egyrészt azért, mert már régen nem írtunk a blogra, de főleg azért, mert az @RC óriásplakát kiállításon különdíjat is nyert anno! :)

Hinek Pál - Zsidákovits László - Agócs Péter: Kátyú Hungarikum

A legszebb viszont, hogy az Országos Tudományos Diákköri Konferencia társadalomtudományi szekciójának díjazott dolgozatai között Székely Júlia "Ha megnövök óriásplakát szeretnék lenni..." c. dolgozatában így elemzi a két sör között összeállt művet:

"A kátyú mint hungarikum magyar specialitás, magyar technikai bravúr, magyar minőség, eredeti magyar szégyen. Talán az is a mi sajátos megoldásunk, hogy még díszítjük is - aszfaltkendő -, letakarjuk, szinte védjük, befedjük, becsomagoljuk, és büszkén kínáljuk oszágnak-világnak egyaránt. A plakát viszonylatában a fehér szöveg egyszerre párhuzamos és ellentétes irányú is a kátyú méretével. A kátyú töredezett rajzolatával szemben a közel ugyanakkora teret igénybe vevő szöveg feltűnően szabályos, de a maga tudományoskodó módján idétlenné válik. Ezt az idétlenséget fokozza a futószőnyeg-szerűen középre helyezett, kiemelt betűnagyságú szellemes-szellemtelen cím, amit csak a giccsbe hajló népművészeti motívum képes felülmúlni. Ezt fent háromszor megismételve (középen így is szimmetriát eredményezve) a trikolor színei közül a pirosban fut szét, ugyanígy alul, de itt a középső motívum helyén egy galambpár emelkedik ki egymással szembefordított, csókos pillanat-állandóságban.

Mintha a magyar őstörténet életfája oltalmazná őket, és messze feltűnő, hogy a madarak tollazata hetes osztású. Azaz kezd túlmutatni ez a helyzet téren és időn: a most és mindig, a lent és a fent, az itt és a mindenhol világán. Belopakodik még egy motívum: a nyilvánosság kérdése (vizuális egymásalattiságukból következően mintha rímhelyzetbe kerülne a kátyúval). A három domináló szín a piros-fehér-szürke, - mintha a zöldből kifutott volna az élet."

Az elemzéshez így pár év távlatából is gratulálunk!