A hírhedt reggeli tokiói csúcsból aztán bőséggel jutott nekünk is, még szerencse, hogy megpakolt bőröndjeinkkel a metróvonal legelején szálltunk fel, különben halál lett volna az út a reptérig, így jutott ülőhely nekünk is és a bőröndjeink sem akadályozták a 1.5 órás úton a reggeli tömeget. A reptéren gyorsan és hatékonyan becsekkoltunk és irány a gép. Visszafelé az út már elviselhetőbb volt (nem próbáltunk aludni és végig nappali világosságban jöttünk), Frankfurtból pedig már csak egy kisebb ugrásnak tűnt ezután Budapest, ahol anyaországunk a maga kis szerény módján várt már minket vissza.

Összességében nem hiszem, hogy komolyabb ódákat kéne zengeni Tokióról, elég annyi, hogy egyszerűen fenomenális volt bármikor visszamennénk, ha úgy adódna. Így, hogy szinte minden látványosságot kipipálhattunk Tokióban és annyi mindent láttunk, hogy felsorolni is tereh maradt még bőven amit látni kell csak ebben a városban, hiszen többek közt nem voltunk a Fujin és nem voltunk igazi onsenben sem. Aztán nem jártunk félrészegen karaoke bárban, és nem utaztunk a Shinkanzennel. Nem teáztunk egy igazi régi vágású teázóban és nem láttuk a Mori múzeumot és nem találtuk meg a Mori Gardent sem Roppongiban. Nem láttunk cseresznyefa-virágzást és nem ittunk Suntory whiskey-t a Shinjuku Park Tower  52. emeletén. Nem voltunk Yomiuri Giants meccsen és Odaiba-n sem voltunk a Joypolis-ban este. Nem láttunk sumo meccset a Ryogoku Kokugikan-ban és nem voltunk igazi j-rock koncerten a Budokan-ban ráadásul még a Macskafogóból Fushimishi professzor irodáját sem kerestük meg Nishi-Azabu-ban..., de elég is ennyi, hiszen a lista nagyon hosszú lehetne és felesleges fájdítani a szívet a legközelebbi viszontlátásig :)

Ja és arigatou gozaimasu kedves Tokió, vigyázz nagyon magadra és csak semmi pánik!