Van az, hogy az ember elgondolkodik valamin.. No nem sokszor, valljuk be őszintén, hisz a mindennapi élethez általában elég a zsiger. Bőven. Sőt sok is. Most derült ki, hogy az pl direkte hártány, hogy el is gondolkodok valamin építőipari szempontból, mert szolidaritásból egyből kevesebb kedvem van hívni a kivitelezőt az elbaszott kerítés vagy a hiányzó fél cserép miatt (5 év garancia, de rossz belegondolni, hogy le kell bontani egy egész kerítést a javítás miatt, és az mondjuk sokmunka/idő/a beültetett dolgok felbaszása, egyszerűbb rányomni a "javítsd bazzeg"-et és nem belegondolni).
Mindenesetre most a tokyói élményeinkre visszamerengve illetve az Elveszett jelentés c. filmet (sokadjára) bámulva jöttem rá a saját második rétegemre a filmben. Persze tegyük hozzá, hogy elsőre is teljesen bejött a film még a kiruccanásunk előtt, azóta meg némi nosztalgikus felhangot is hordoz, és így jutottam arra a megoldásra, hogy Scarlet Johanssont felfoghatjuk magának Tokyónak, aki maga is idegen kicsit a japán vidéktől, ámde az oda érkező Bill Murray számára már helyben van. Lehet vele ismerkedni, haverkodni, idegenkedni, izolálódni, de a végén beleszeretés a vége, minden hosszabbtávú remény nélkül, alkalomszerűen és ösztönösen, miközben tudjuk, hogy a real life otthon vár minket gyerekestől, burgundy-szín szőnyegestől, hétköznapostól, csápostól mindenestől. Evvan. Mi is visszajöttünk, Bill Murray is hazament, mert persze egy másik nagy igazság is nyugszik a filmben, miszerint a gyerek elbassza az egész addigi életedet, de nagyon durva megrázó és felemelő élmény figyelni a növekedését és kinyílását.
Hát ha LiT 2. nem is lesz (remélem) azért mi még reménykedünk egy visszatérésben!
ui.: Scarlett Johanssont azért stoppolnám.
ui.2.: az Elveszett jelentés soundtracklében egy japán szám van összesen mégis teljesen hozza (számomra) az egész Tokyo fílinget ami nagyon fura vagy nagyon nagy a beleérzőképességem..:))))
ui.3.: támogatta az Agócs pincészet valami vörösborral a javából (a furulyás ÉRZÉSBŐL JÁTSZIK, MINDIG!!!)