Olvasom a wmn cikkét a testszégyenítés témában a kövérfóbia nyomában címmel és megihletődtem - ha nem is pont a linkelt témában de ahhoz kapcsolódóan, mivel már elég sokat beszélgettünk erről pár kampány kapcsán a Tintahalban. Onnan kezdeném, hogy a XX. század közepi/végi testideál, amit a popkultúra és a média valamint a szépségipar egyszerre propagált mára észrevehetően sok pszichés problémát generált legfőképp azokat sújtva, akik valamiért nem azt látják a tükörben reggelente amit a szétretusált vagy életvitelszerűen fogyókúrázó modellek vagy a színes magazinok, reklámok, klipek idealisztikus női. Csak pár példa a hosszú sorból: evészavar, testképzavar, egészségtelen önértékelés, depresszió, elszigetelődés - tényleg lehetne még folytatni, de minek.
Ezekre a jelenségekre több nagy márka is reagált és a testünk védelmének érdekében és a forgalmuk növekedésének érdekében kommunikálni, hogy "vállald fel önmagad" valamint, hogy "my body, my rules". Volt olyan márka amelyik csak felült a trendvonatra és pár megállót utazott, de vannak olyanok is, amik hosszútávon stratégiailag is kihasználják ezt, hiszen a fogyasztó pénze ugyanannyit ér akkor is ha túlsúlyos és akkor is, ha nem (főleg, ha ezen fogyasztók aránya a célcsoportban jelentősnek mondható).
Az már más kérdés, hogy a szépségipar azon márkái tudnak most hosszú távon előnyt kovácsolni ebből, akik ezt a 60-as 70-es évektől kezdve előidézték a hamis szépségideál propagálásával, de a méltán népszerű közhely szerint az idők változnak és hát mi az, amit ne lehetne tisztára mosni ma már. Pici kitérő, de az analógia miatt ide kívánkozik: a Coca-Cola a mai napig a világ legnagyobb műanyag szennyezője de egyben az a cég is, aki a legtöbbet költ arra kommunikációban is, hogy ez ne így legyen. Így sokkal zöldebb és környezettudatosabb narratívával találkozhat a fogyasztó, mint a tengerek felszínén úszó félkontinensnyi műanyag-hulladék szigetek témája körül. Persze kérdezhetnénk, hogy mi lenne ha eleve nem gyárt 200.000 műanyag palackot percenként a cég, de ezt senki nem kérdezi, mert ez senkinek nem a sürgető gazdasági érdeke, a fókák meg nincsenek benne semmilyen erősebb lobbycsoportban, hogy ezt pedzegessék.
Na de vissza a bodyshaminghez: sokszor látjuk, hogy a márkák átesnek a ló túloldalára, túlkompenzálnak, túltolnak értékes üzeneteket, ami ellenkező hatást érhet el vagy félreérthető lehet hiszen sokak szemében az, hogy túlsúlyos modellek szerepelnek hirdetéseken azt is jelenthetik, hogy ne is törődj azzal a pár kilóval hiszen rajtad is jól áll ez a smink vagy ez a ruha esetleg ez az illat. Viszont a túlsúly - néhány minősített esetet kivéve, amikor tényleg nincs mit tenni - egyáltalán nem jó, mert megkérdőjelezhetetlen egészségügyi kockázata van nemre és korra való tekintet nélkül. Ennek a helyzetnek és újfent egy nem egészséges testképnek a normalizálásával a márka kiveszi a kezdeményezést a változtatni akaró fogyasztók kezéből, mert egészen egyszerűen azt sugallja, hogy a felesleges plusz kilók társadalmilag tök oké és teljesen elfogadott.
Különösen igaz ez és jelenthet veszélyt akkor például kis hazánkra ahol a nők 52%-a, a férfiak 64%-a túlsúlyos vagy elhízott a KSH 2019-es adatai szerint - hiába Norbi dörgedelmes szavai.
Valahol tehát érdemes lenne megtalálni az arany középutat és bár fontos az elfogadás az érzékenyítés és ennek edukációja úgyanúgy fontos lenne arról is beszélnie a márkáknak párhuzamosan, hogy azért nem feltétlenül kell hordozni plusz súlyokat a testünkön a bőrünk alatt. A testszégyenítés ellenes üzeneteknek a túltolása könnyen konzerválhatja azt a sokszor csak rossz evési szokásban vagy mozgásmentes életmódban keresendő gyakorlatot, aminek megváltoztatásával egészségesebb fogyasztók kerülhetnének ki otthonaikból és kik ezután ruganyos, könnyed léptekkel vehetnék az irányt a fogyasztás templomaiba.
kép innen: https://www.boredpanda.com/body-positivity-normalize-normal-bodies/
