Tintahal Design

Egy kis hazai grafikai ügynökség élete szavakban néha képekben. Tintahal honlap Facebook lájkolda

Friss topikok

a jel

2012.07.08. 00:45 Gecckopé

Rekviem avagy a zen köztünk él

Gondolkoztam rajta, de mégiscsak, merthogy tanulság meg minden.. vagy nem. Csak lelk nyugtatásilag. Mittomén.
Az olvasó táborunk úgyis limitált, eltekintve a japán rajongóktól, akiknek ez külön jó :) ... Szóval van az a könyv hogy 101 zen történet. A 101-ből kettő vagy három arról szól, hogy valamikor valahogy a nagyszerű japonéz zenmesterek megjósolták a saját haláluk időpontját amit senki nem hitt el nekik, de DE. Megcsinálták. Nos, mint kiderült, ehhez nem kell japánnak lenni. Illetve az időzítéshez biztos nem. 
Nagyapám június 16-án meghalt. Tudom, mert itt van előttem egy cetli amire felírtam, hogy akkor kell menni hozzá, merthogy akkor van nagycsaládi "Papa-nap". Nem kicsi a családunk, Papától számítva 4 gyerek, 9 unoka, 8 dédunoka, férjek-feleségek, legalább 31 fő.  Szűk család. Papa megvárta míg az adott napon befut mindenki, majd azt mondta "elfáradtam gyerekek, megyek pihenni". És ment.
Ha akarnánk sem tudnánk szebben megoldani.
És egyben nagyon drasztikusan látható volt az élet körforgása, szinte idő sem volt foglalkozni azzal, hogy Papa meghalt, hisz a gyerek éhes volt, álmos volt, játszani akart, szart mindenre. Ennyi. És ez így is van jól valószínűleg. A már említett könyvben van is egy ilyen történet, hogy egy híres zenmestert felkér egy család, hogy valami maradandót írjon nekik, amit nemzedékről nemzedékre tovább örökíthetnek és boldogságot nyújt a családnak. A zenmester a következőket írja a rizspapírra: "A nagyapa meghal, az apa meghal, a fiú meghal."
Teljes kiborulás, meg "No ez most miért kellett te vén szaros, ráadásul ennyi pénzért?!"....
Megfejtés: ha ebben a sorrendben halnak meg a családtagok akkor a természet teljesen jól működik nincs semmi hiba, tehát ez boldogság. Igaz.
Másik megfejtés az egész történethez: lehet ráaggatni egy jelenségre neveket, pl zen, de ez ahol emberiség él mindenhol működik, max másképp hívják.
Saját levont következtetés: sokat segítenek rajtunk a szavak és a fejünkben hozzájuk kapcsolt fogalmak. Védnek minket. Pl. a szó/fogalom, hogy "unoka", számunkra addig él, míg az utolsó nagyszülőnk meg nem hal, s szét nem pukkan a buborék. Aztán jön a gyerek buborék. S aztán már csak mi vagyunk védőbuborékok saját gyerekeinknek, unokáinknak stb. Felelősség. Vagykitudja.. Én sem vagyok már unoka. Szar. Node ez az élet rendje. Hajrá!

Szólj hozzá!

Címkék: sör bor zen papa egyebek sok sör


2012.04.11. 00:32 Gecckopé

tokyo revisited

Van az, hogy az ember elgondolkodik valamin.. No nem sokszor, valljuk be őszintén, hisz a mindennapi élethez általában elég a zsiger. Bőven. Sőt sok is. Most derült ki, hogy az pl direkte hártány, hogy el is gondolkodok valamin építőipari szempontból, mert szolidaritásból egyből kevesebb kedvem van hívni a kivitelezőt az elbaszott kerítés vagy a hiányzó fél cserép miatt (5 év garancia, de rossz belegondolni, hogy le kell bontani egy egész kerítést a javítás miatt, és az mondjuk sokmunka/idő/a beültetett dolgok felbaszása, egyszerűbb rányomni a "javítsd bazzeg"-et és nem belegondolni).
Mindenesetre most a tokyói élményeinkre visszamerengve illetve az Elveszett jelentés c. filmet (sokadjára) bámulva jöttem rá a saját második rétegemre a filmben. Persze tegyük hozzá, hogy elsőre is teljesen bejött a film még a kiruccanásunk előtt, azóta meg némi nosztalgikus felhangot is hordoz, és így jutottam arra a megoldásra, hogy Scarlet Johanssont felfoghatjuk magának Tokyónak, aki maga is idegen kicsit a japán vidéktől, ámde az oda érkező Bill Murray számára már helyben van. Lehet vele ismerkedni, haverkodni, idegenkedni, izolálódni, de a végén beleszeretés a vége, minden hosszabbtávú remény nélkül, alkalomszerűen és ösztönösen, miközben tudjuk, hogy a real life otthon vár minket gyerekestől, burgundy-szín szőnyegestől, hétköznapostól, csápostól mindenestől. Evvan. Mi is visszajöttünk, Bill Murray is hazament, mert persze egy másik nagy igazság is nyugszik a filmben, miszerint a gyerek elbassza az egész addigi életedet, de nagyon durva megrázó és felemelő élmény figyelni a növekedését és kinyílását.
Hát ha LiT 2. nem is lesz (remélem) azért mi még reménykedünk egy visszatérésben!

ui.: Scarlett Johanssont azért stoppolnám.
ui.2.: az Elveszett jelentés soundtracklében egy japán szám van összesen mégis teljesen hozza (számomra) az egész Tokyo fílinget ami nagyon fura vagy nagyon nagy a beleérzőképességem..:))))
ui.3.: támogatta az Agócs pincészet valami vörösborral a javából (a furulyás ÉRZÉSBŐL JÁTSZIK, MINDIG!!!)

4 komment

Címkék: index sör bor tokyo számla szopó áfamentes revisited


2012.02.28. 23:50 Gecckopé

Hová tartozok? (that's my country, this is my zone)

Aztmondja a straight edge társadalom, hogy nó cukor nó sóska, nincs gomba, alkohol meg felejtős. Hát nemtudom. Lehet hogy tudnak gátlástalankodni ezek nélkül is. Az jó? Belőlem mindig akkor buggyan fel az ész vagy annak valami degradált vetülete, ha bepróbálkozok a lefojtással (most Ostorosi Szélhegyi Cab. Sav.). Persze kellenek hozzá élmények, de nehezen áll össze a kép, és kell a bódítás, hogy már élesbe ne járjon az agy, viszont ne is aludjon, és másodlagos (?!) problémák is felvessék fejüket. Legújabb, méltán cáfolható felfedezésem: Miért akarunk TUDATOSAN tartozni egy társasághoz, csoporthoz, országhoz, bármilyen csoportosuláshoz? Lehet a megfejtés a társaság, a közös téma, hagyomány, a közösség felszabadító ereje, a barátok, anyám, a sör, gyak. bármi. A végső megfejtés: elmondhassuk ország-világnak (ha kérdezik ha nem), mi márpedig különlegesek vagyunk, mert ide és ide tartozunk. Természetesen minél kisebb a társaság annál jobb. Éljen az ego! Társaságokhoz tartozni csak hogy magunkat ünnepeljük. Szerintem ez megér egy perc néma elgondolkodást. Vagy tapsot. Köszönöm! (meghajlás) (taps) (balra el)

6 komment


2012.01.28. 23:42 Gecckopé

semmi sem rocket science (tanulj fiam Brútusz!)

Csak azért berregek itt megint, mert a Balázs által választott, egy közös ismerősünk által inspirált jelmondatunk (It's not rocket science), visszaköszönt reám az élet egy nagyon más területéről, és kicsit meg is lepett.

A t.hal kétharmada már közelebbi kapcsolatba került az iaido nevezetű "önfejlesztő mozgás- és szellemi kultúrával" (direkte nem sportot írtam, mert ezek a "do" végződésű japán dolgok mindig jóval/kicsivel többek ennél). A nyugati világban anno ez nem volt annyira népszerű, mint a kendo, vagy egyéb küzdősportok, hiszen az iaidoban nem kell egymást gyepálni, nem az erőről szól, a gyakorlatok nem párosak, szóval csak egy rakás fekete ruhás fura gyerek kaszabolja a levegőt komoly képpel szemeit forgatva. Kívülről. Ezért gondolta úgy '67-ben a nemzetközi Kendo szövetség, hogy felpörgetik egy kicsit a cuccost, egységesítik a kiscsillió iskolát (ryú), és az egységesítés kőbevésett szabályai mentén mégiscsak versenysportot kreálnak az iai-ból... Sikerült :). Jelenleg éppen az 5. (itthon az ötödik) Zen Ken Iaido Taikai zajlik Magyarországon, meglepően magas külföldi látogatottsággal. A verseny és szeminárium "főnöke" a 7 danos Victor Cook sensei aki egy kis agytágítással kezdte a tanítást. Bemutatta a mozdulatsorokat, elmagyarázta a fontosabb pontokat majd a végén hozzátette: It's not a rocket science.
"Of course" - mondaná a művelt horvo-szlovén iaidóka. Csak belegondoltam, hogy ahhoz, hogy ezt mondhassa legkevesebb 22 és fél évet kellett edzéssel eltöltenie (a fokozatok megszerzése egymás után csak bizonyos kivárási idővel lehetséges, a 6 dan és 7 dan vizsga között minimum 6 évnek kell eltelnie). óóó... egy újabb érdekes adat!

hát csak ennyit az űrtudomány mai állásáról...

2 komment


2012.01.09. 23:06 Gecckopé

Védett digivilág

Annyira félünk mindentől (ha más nem akkor kényszerből), hogyaztán folyamatosan adhatjuk magunknak az új jelszavakat, nomárha proper az e-mail címünk amit anno behazudtunk a megfelelő rubrikába. Új év új jelszó, vagy minden bejelentkezés új jelszó.. Hálistennek a böngészők meg jegyzik és megjegyzik a jelszavainkat, de azok adatait meg el lehet lopni halászni szivárogtatni. Akkormeg hová a nagy védelem? Én meg A4-es papírra kinyomtattam, szupertitkos.doc néven lementettem (a legfeltűnőbb könyvtáramba, hogy elnefelejtsem hová tettem) az összes jelszavamat, szóval várom a betörőket akik majdan be tudják helyettem diktálni a víz/gáz/villanyóra állásomat, skype-olni tudnak a 6 éve nem használt fiókommal esetleg a routeremen állítanának egy-két pimasz kis értéket.
Szóval ahány nap annyi jelszó, hol van erre az embernek agya? Ha megegyeznek az sem jó, ha megjegyezhetőek (születési-, halálozási-, esküvői-, körülmetélési-dátumok) akkor meg nem biztonságosak, ha rövidek, ha nem összevisszabetűsek (ici, pici, smallcaps, allcaps, húbazzeg), nem szertedobottszámosok, akkor mitsemérnek. De ugye az látszik, hogy nem megjegyezhetőnek kell lennie mert különben feltörik, ellenben ez kizárja a megjegyezhetőséget. Ebben az esetben meg tiltják a bankszámlát (3x próbálkozhatsz, mert az a magyar igazság, a ráadás már nem fért bele), a telefonod automatára kapcsol és felrobban, a bankkártyádat ledarálják, a kocsid többé nem hajlandó kommunikálni veled.
Sőt, ha háromszor veszel egymás után ugyanolyan értékben istock-os crediteket, a kártyád akkor is tiltják, mert ez nagggyongyanús külföldi vásárlás. Nem kérdeznek, nem tájékozódnak, tiltanak. 1984. jóéjt.. ahogy a pink floyd megénekelte: goooodbye blue sky

Támogatónk: Csányi pincészet, Villány - TELEKI Cabernet Savignon 2009
 

4 komment

Címkék: sör halál 1984 bor félelem rettenet kommunisták dögvész letiltás jelszavak elfelejtettem idegenszívűek orboázok


2011.12.30. 04:14 dr. bíbic14

Nem mondtad

Így honnan is tudhattam volna? Mi vagyok én, tán egy médium az RTL klub krimihétfőjéből vagy mi a mák? Nademost, hogy előkerült a jobbalsósarokból a naptár boldog évvégét kívánok magunknak! Éljen az új év - húzzuk magunkra a vánkost és a sublótot jól, mert új magyar hajnal pirkad - viharkabátot elő! Éljen a jövő, ha másért nem is, csak hogy 2012-ben is pelét bújtassunk a gyufásdobozba, hogy aztán kőbányai panelek tetejéről hányjunk fittyet vele. Éljen Kim Dzsong Un és a gyászoló koreai szarkák és zárjuk le végre a képzelgések korát, hiszen megint összetörött egy kicsit a világ és a micimackós bögre is tovább kopott a mosogatógépben basszameg a férc!

6 komment

Címkék: gyász korea újév buék micimackó kőbánya szarka


2011.11.15. 23:37 dr. bíbic14

Az idő vesehomokja - avagy a nyugalom anatómiája

Az van manapság már megint, hogy lehet, hogy így se jó ez ahogy van. Pedig már majdnem... Az van ugyanis, hogy számos jel arra mutat, hogy valami nincs rendjén a régi világszemléletünkkel. Az van, hogy kéne - mint falat kenyér - a paradigmaváltás, meg a szemléletváltás, de legfőképpen az alsóneműváltás, hiszen lassan már összeszarta magát mindenki széles-e világon. De mi mégis csendesen tervezzük a tervezhetetlent (a.k.a. jövő) és viszonylagos nyugalommal tekintünk is beléje. Hogy is van ez?

Szerencsére nem egy rocket science ez sem. Vizsgáljuk meg, vegyük górcső alá, analizáljunk, végkövetkeztessünk, egyáltalán izéljük meg egy kicsit az agyunkat, hátha.

Induljunk onnan például, hogy az utóbbi hónapokban megszaporodtak a konkrét világvége jóslatok. Ugye nem újdonság ez, hiszen mióta világ a világ mindig komoly igény mutatkozik  egy hard reset-re, avagy a gyári beállítások visszaállítására. Ez a fajta kereslet egy kiadós armageddonra értelemszerűen akkor erősödik fel amikor a szarte bajtenger már épp az állunkig ér. Gyakorlatiasabban: ha pénz, boldogság és olcsó mekis kaja van akkor nincs világvége, ellenben a red bull árának emelkedése (rohadt multik), a havi törlesztő emelkedése (rohadt bankok), a kibasztak a munkából mert... (rohadt burzsuj főnök), a nyugdíj reálértékének csökkenése (rohadt Orbán), a neki bezzeg telik Q7-esre (rohadt szomszéd) kezdetű valós megfigyeléseken nyugvó ámbár gyakorta hibás következtetésekre jutó sirámok erősítik a kataklizmikus vég iránti keresletet, amit aztán persze mindig ki is szolgál egy két élesszemű bizniszmen, netán agyhalott vallási bárki.

Igenám, deazonban! Mennyi az a pénz és boldogság együttható, illetve mennyire olcsónak kell lennie egy eredeti Win 7.0-nak, hogy télleg fényesen nézzünk a jövőbe és azt kiálthassuk, hogy most már aztán megálljunk mert itt a Kánaán? Volt-e ilyen időszak a zemberiség rövid, ám annál kártékonyabb történetében? Nos bátran nézzünk szembe a tényekkel és mondjuk ki: nem volt.

És ez azért érdekes, mert ha zoomolunk a fenti megállapításra akkor láthatjuk, hogy valójában a félelem apró kis láthatatlan folyondárjai fojtogatják a teremtő erő apró kis lényecskéit (incl. mi magunk). Az idézett szartenger, azaz a félelem itt van körülöttünk, mindig jelen van csak más formában. Létezésünk alapja, hogy elkerüljük félelemeink beigazolódását, ezért fogyasztunk, ezért élünk valójában (ha nem tudtad volna eddig). Félünk például a drága hambitól, de félünk a kormánytól is, hogy elveszi még ezt a kicsit is amit... Aztán félünk, hogy elviszi a bank a kocsit, sőt, ha így megy ugrik a lakás is. De félünk a haláltól és az öregségtől, a szegénységtől, a betegségtől, az egyedülléttől, az istenektől. Sőt félünk az emberektől, az állatoktól, a tűztől, a széltől, a víztől is. A felsorolás olyannyira végtelen hosszú, hogy tényleg nna. Szinte minden és mindenki a vérünket akarja és ennek belátására nem kell súlyosan depresszív üldözés-mániaban szenvednie senkinek. Hell is 'round the corner, ahogy a koszorús költő is tolja...

Viszont amennyiben elfogadjuk a félelemre épült világunk létezését és képesek vagyunk belehelyezni magunkat ebbe a rendszerbe, akkor egyben elfogadjuk és megértjük, hogy világunk így lett kitalálva, a kreátor így tervezte a gépezetet direkte (incl. mi magunk) és elfogadjuk a játékszabályt vagy, ha úgy tetszik létünk szerződésének feltételeit. 

Könnyebb persze ezzel nem lesz sokkal, csak higgadtabban tudunk majd jajveszékelni, megfontoltabban fejvesztve rohangálni, pisszentve farkast kiáltani, ha meg nagyon jók vagyunk egész egyszerűen felül tudunk emelkedni az egészen és az emésztésünk is helyrezökken, így könnyebben és magasabbról szarhatunk az egészre. 

 

1 komment

Címkék: multi farkas orbán isten kormány bank lélek félelem válság ember meki kurva okos fejvesztve


2011.10.17. 13:56 dr. bíbic14

Túszmarketing

Most egy kis szakma. Többieknek már mondtam, de nagyon tetszik az a fajta marketing/PR közelítés, amivel nemrég a cégünk egyik biztosítója az Allianz is élt egyik eDM-jében. Hozzá kell tennünk - mert ez fontos lesz még, hogy ez a biztosító a cégautóink 50%-nak kötelező felelősség-biztosítását végzi (Koli ezt nyelvtanilag meg kéne azért vizsgálni, hogy ez így helyes-e :). 

A mű:

 

 

 

Tehát az van, hogy ha nem váltok én elektronikus üzemmódra, akkor 2090-re eltűnnek az esőerdők. Ez olyan, mintha a biztosító túszul ejtett volna 45 milliárd hektár (saját területbecslés, elég megközelítő) fás vadont és 2090-ig szisztematikusan fogja irtani, szegény növényeket, ha és amennyiben nem elektricizálódóm. Kemény ma fának lenni, nem kétséges. Megpróbálsz életben maradni, a szmog a városiasodás és a faáruk túltermelése okozta kipusztulástól, erre jön egy biztosító és láncfűrészt tart a homlokodhoz. De most komolyan nekem legyen lelkiismeret furdalásom, de nekik ne? Na má' he' (persze van azért egy kicsi furdalásom ez ügyben default is). A legérdekesebb egyébként, hogy - ahogy fentebb írtam-, gépjármű felelősségbiztosítás apropóján kaptam ezt a levelet; tehát súlyos pénzeket szakít az Allianz azzal, hogy vannak autóink, ami tudvalevőleg nem fákat ültet. Sőt mi több szennyez, mint a szarvasmarhák altestéből a légkörbe tóduló metángáz.

Szóval első körben azt gondolom, hogy az Allianz szántsa fel és hintse be sóval a gépjármű biztosítási igazgatóságot, egyúttal szüntesse be ezen termékeinek forgalmazását. Amennyiben ez megtörténik még 2090 előtt (fontos, hogy ne fussunk ki az időből azért!) a környezettudatosság jegyében megmentek, sőt továbbmegyek ültetek egy fát, amit Lianc-nak fogok nevezni. De ez így hiteltelen még egy picinyt...

És, hogy ne legyen poszt életbölcsesség nélkül (Peti kedvéért), álljon itt a Dalai láma őszinte rácsodálkozása az emberiség működésére. Tanuljunk együtt!

 

5 komment

Címkék: marketing sör peti csoda allianz dalai láma koli 50% edm flotta nem él a jövőben


2011.10.12. 22:23 dr. bíbic14

Vezeklés

Ma belefutottam egy fura progresszívnek mondható városi kezdeményezésbe, ahol hangsúlyozottan olyan népek tikkálják a rempőt (v.ö.: diktálják a tempót), akik a sötét oldalról érkeztek és köpönyeg-fordultával a vélt jót szolgálják. Bár a célt nemesnek is mondhatnók szerintem ez inkább egy modern-kori yuppie átképző, avagy elvonó - kb. mint a Macskafogó végén.

Persze hanyagul elintézhetném, hogy a válság és a munkaerőleépítés a Tesco beszerzési managereit sem kerülheti el, de akkor meg nem lenne itt poszt. De akkor meg mi van? A multi droid öntudatára ébred? Sutba vágja a sok workshopon összeszedett tudásanyagot és belevágja Iphone fejszéjét egy ilyen non-profi(t) elképzelésbe? Wtf? Kérdezhetném, ha nem érezném át zsigerből az esszenciális lényeget (jelenlegi protokoll droidként), ami nem más, mint a de.
 
Valahogy mindig az a vége, hogy a haszonszerzés végett gazdasági csoportokba tömörült emberi közösségeknek, hogy maximális elrugaszkodnak természetanyától és az emberi természet egyszerű valójától. Ellenben a fenntartható fejlődés (sustainable growth), valamint a költséghatékonyság (cost efficency) közös oltárán feláldozzák mindazt, ami szerethető pl. az ételeink előállításában. A gyártósorról legördülvén a termékek felcímkéztetnek még persze sok fontos marketing üzenettel, hogy hát mégse lógjon ki a lóláb (ha már az a percepció, hogy az almát kézzel szedik). Olyanokat mondanak -mondunk-, hogy hand made, meg sun ripened, carefully selected, meg a gazda szeme, ja és since 1827 stb. Ám a lényeg valójában egy ipari méretű, a gazda szeme által beláthatatlan hosszú gyártósor mellett dől el, jobb esetben nem egy alulfizetett robotokkal teli kínai ipari-rabszolga városban. folytatás a kép után
 
 
Viszont közkedvelt paradoxonunkkal élve: a droid is csak ember mégha multi-droid is. 
És bizony könnyesen néz ő is a nagymamánál vidéken egy valódi, nem por konzisztenciájú falusi tyúk szemébe, aki még készít kemencés nem csak a címkéjén házinak mondott kenyeret, esetleg iszik egy jó sört egy rossz helyett. És akkor azt mondja magának; ha magam ura leszek bizisten kézzel szedett bio-organikus élelmiszereket fogok a nép elé szórni, majd köp egyet és alááll. Mintha nem az alkalmazó cége miatt sorvadtak volna el a kis családi gazdaságok, helyi termelő közösségek világszerte. A nép meg fogyaszt, végülis ezért van tartva és jól kondícionálva ez a változó pénzhozamú haszonállat nna.  
 
A fent említett közösség és az abban végzett munka a fentebb említett multis előélettel bizony vezeklés. Lelki gyakorlat, méregtelenítő kúra, pici kanossza. De így van ez rendjén, a zember csak maradjon ember! Halkan jegyezném meg, hogy ha már van elég pénze. Ugye mer' azér' azt ne felejtsük el, ahhoz hogy megfelelően magasról tudjunk pottyantani a világra azért kell a lé. Így megy ez. 
 
Mi viszont maradunk továbbra is tisztelettel többnyire a sötét oldalon és élvezzük, amíg lehet! Jelszavunk továbbra is: Pave the planet!
 
 
 

2 komment

Címkék: multi iphone droid workshop szatyor tintahal pave the planet carefully selected rempő


2011.09.22. 22:16 dr. bíbic14

6

Kezdjük így: láttátok "A Kocka" című mozifilmet? A lényeg, hogy random emberek be vannak zárva egy nagy kockába, ami sok száz kisebb kockából áll. Ezek ide oda mozognak a nagy kockán belül. A bezártak közül senki nem tudja, hogy kerültek oda. Ezek a kockák (lényegében kis üres szobák) egy be és egy kijárattal rendelkeznek, ami egy másik kockába/szobába vezet. A csavar az egészben, hogy némely szobák feladványokat (5%) mások halálos csapdákat (95%) rejtenek. A cél: kijutni ebből az őrületből. 

A több részt megélt film egyik részében úgy menekülhetett volna meg a gigantikusan nagy kockába zártak csoportja, hogy nem mozdulnak a kezdeti, kiindulási helyükről. Ennyi. Simán várniuk kellett volna pár órát egy helyben.
De persze nem várnak, így látványosan meghal a társaság nagy része - mondjuk a filmnek túlnyomó része ennek bemutatásáról szól, ettől számomra hulladékká válik az egész alkotás, de valahogy el kell ütni az alaphelyzet és a csattanó közti 120 percet. Az erőszakos halállal haló embereket pedig szívesen nézzük, ha már ezt kapjuk híradó néven is ugye. De ez nem ide tartozik. Szóval a lényeg megint valami egyszerű igazságféle, miszerint ugyanoda jutsz a változatlansággal is, mint a folyamatos változással, azzal a kis különbséggel, hogy ha maradsz egy helyben megkíméled magad csomó 
önmagad által kreált problémától. Az, hogy mégsem maradunk a seggünkön, azaz problémagyártasra vagyunk kárhoztatva az emberi valónk kvintesszenciája, sőt sokak szerint az emberi élet értelme (ugye a változást - egyesek szerint fejlődést! - nevezzük szociális életnek a világ felvilágosultabb felén). Bezzeg a jógik, akik éveken át egy barlangban vagy dobozban meditálnak... Állítólag megismerik a kozmikus titkokat. Persze így lemaradnak egy csomó fontosnak hitt dologról; vélemény-nyilvánító tüntetésekről, kocsmázásokról, bonyolult szerelmi szövevényekről, autóvásárlásról, gyereknemzésről, hitelfelvételről vagy épp a búvárkodásról szóval a körülöttünk zajló világról. Persze ők elütik egy laza "ez csak a felszín, a látszat, ami mind megtévesztés" szöveggel, ami érthető hiszen valamilyen önmagunknak kitalált magyarázat, vagy kegyes hazugság, vagy hit (megfelelő aláhúzandó) nélkül kurva nehéz megállni a földön. 
 
Persze nem lehet mindenki jógi, mert akkor meg az ő létezésük értékelődne le. Fény nélkül nincs árnyék, ha már itt tartunk :). Így marad a magunk kis kockája a saját kis tutinak hitt megoldásunkkal, amit a legjobb hiszemben bejárunk és közben szép betegségeket nevelünk magunkba', vagy csak elüt a busz munkába menet, szóval mind egy szálig elpusztulunk így vagy úgy. Egyébként végül pontosan úgy végezzük, mint ahogy az évekig meditáló jógik. 
 
Hogy ez arról, hogy jutott eszembe, hogy kb. ma lett a Tintahal 6 éves nem tudom.
 

6 komment

Címkék: random szülinap buta norbi tibet peti okos meditáció kocka 6 doboz bali barlang zoli hat ubul menya


2011.09.21. 10:31 dr. bíbic14

Minden egy

Egy hal vagyok az óceánban. Úszok az áramlatokkal, figyelem, hogyan mozog a raj, eresztem be a számba a táplálékul szolgáló apróbb vízinövényeket, hulladékot, vígan anyagcserélek a hullámzó mindenségben. Ívok, ha az ösztön azt diktálja és nevelgetem száz porontyomat. Ők a jövő ők erősítik tovább a halközösségünket, hogy a ragadozók kevésbe csesszenek ki velünk. És minden jó. Hetekig, hónapokig, évekig. 
 
Vándorlok a likvidben többezer társammal, nem törődünk a csikóhalak és a delfinek problémáival, hiába siránkoznak. A raj a fontos semmi más, magasról szarunk mindenki másra.
 
Amíg... 
 
Amíg le nem halász egy japán ember néhány koszos jenért, és oda lenne minden. A raj, a család, a gyerekek, a vándorlás, az áramlatok. A hálóban vergődve sokkot kapnék, így kerülnék be a halászhajó rakterébe. Aztán még mindig élve kirakodnának Tokyo mellett valami halászfaluban. Onnan átszállítanának fényes króm Isuzu teherautón Tokyóba a Tsukiji halpiacra. Ott még pár órát életben tartanak. Meglátom a redvás halvérrel borított mészárszék urát: egy gumikesztyűs kezet. Megragad és egy fadeszkára szorít. Már látom, hogy egy rozsdamentes acélból készült kés, - amit ők deba bochonak hívnak - megcsillan a csarnok neonfényében és vége. Már az asztráltestem látja felülről, hogy fejem elvált a testemtől, folyik a halvérem le a piac kövezetére, ahol egy kis nyíláson át távozik a helyi csatornarendszerbe, onnan pedig közvetlenül vissza a tengerbe, majd az óceánba.
 
Érzem, hogy itthon vagyok megint. Érzem a simogató áramlatokat. A többezer ismerős szempárt körülöttem. Megérkeztem.
 
Elönti a tudatomat az érzés, hogy most már örökké jó lesz és, hogy minden így van rendjén.
 

 

 

8 komment

Címkék: élet sör halál hal mindegy tsukiji minden egy all is one


2011.09.20. 17:16 dr. bíbic14

Seamless pattern

Mindenre van gyógyír. A pénz.

Szólj hozzá!

Címkék: szerencse fájdalom hitel pénz money okosság ostobaság gazdag szegény szomorúság zsé seamless pattern


2011.09.05. 21:55 dr. bíbic14

Szerves anyag

Olyan bőséges történéssorozattal súlyosbított volt a nyár (globálisan tekintve), hogy az csak na. Igaz mi, mint Tintahal mindig kimaradunk a nagy turbulens és kataklizmikus dolgokból. Nem jut ki nekünk a világválságból, chipsadóból, földrengésből, utcai harcokból, árokásásból, hulliganizmusból, meltdownból. A világóceán közepéből kiemelkedve, kősziklaként álljuk a felkorbácsolt tarajos hullámokat. Business as usual mondhatni. Vagy dolgos apátia. Itt van például a mai nap. Lássuk a listát! Knorr pörkölt artwork, szexi (!) Lipton key visual, Hohes C papírtálca, Dél-Afrikai borok plakát és árlista. Olyan mintha valami szürreális kollázst néznék Kolitól, de valahol minden mindennel összefügg. Ha nagyon akarjuk. 

De van még érdekesebb: ma kaptam egy levelet (szoktam sokat de ez hasznos is volt!) a számlázó programunkat fejlesztő cégtől. Ez állt benne:

"Mit lehet tenni a magas árfolyamok ellen?"

 A válasz igazából nagyon egyszerű és kézenfekvő, de nem könnyű megoldani:

Értékesítsen valutában, vásároljon forintban, azaz EXPORTÁLJON!

oké. valamivel lentebb pedig (azon cégeknek ajánlott tanács, akik valamiért nem tudnak exportálni):

 

De nézzük, hogy még mit lehet tenni a magas frank vagy euró árfolyam ellen. Még két dolgot tehetünk:

 

  • Optimalizáljuk a költségeinket.

  • Növeljük a bevételeinket.

És még mondják a hater-ek, hogy nincs semmi megoldás. Itt van pl. a sarki kocsma, ami nemsokára be fog zárni sajnos és ahol az Árpád-kori linóleum padló alatt a beton is felszakadozott és darabosan ropog a betérő vendég lába alatt, ráadásul a sör igazából sárga víz a vendégek pedig szürke füst-zombik. Holnap bemegyek és először bepróbálkozom a költségoptimalizálást elővezetni, ha nem érek célt jolly jokerként bedobom a bevételnövelést... Ezután megteszem ugyanezt a környékbeli hasonlóan lepusztult fodrászülettel, 100 forintos bolttal, hamburgeressel, papírbolttal, cipőbolttal, stb. Ha ezek után tönkre mennek, akkor csak magukra vethetnek az ostobák.

Na persze nem ők a target audience. Veszhetnek. 

 

 

 

10 komment

Címkék: sör válság ostoba tintahal sajnos zombik sorbet hater


2011.09.05. 20:50 dr. bíbic14

Fazék helyett láncfűrész

Egy bölcs lény kinyilatkoztatása álljon itt mindörökké az internet metaterébe kiáltva:  "Semmilyen áldozatot nem kell hozni a szabadságért. Azt meg kell érteni, hogy a szabadság az a semmi. A szabadságban minden van, vagyis semmi sem. Tehát, ha valóban szabad akarsz lenni akkor nem is várhatsz pénzt, akkor nem is várhatsz elismerést sem. Semmit sem. Tehát a szabadságért nincs áldozat a szabadságért semmit sem kapsz cserébe, csak egy dolgot: a szabadságot, vagyis mindent."

Na ki lehet ez a bölcs elme?

4 komment

Címkék: szabadság pénz elismerés bölcsesség hírnév tintahal design


2011.08.10. 23:32 Gecckopé

Az egész

emberiség egy rohadtnagy rohasztottkrumpli lenne a zene nélkül... de tényleg.. +alkohol.
 

2 komment


süti beállítások módosítása