Természetesen csak azért írok, hogy Fóka ne legyen elégedetlen, és valahogy lezárjam végre ezt a hetet is. Mégtöbb mégtöbb munka lepett el bennünket, aminek nagyon örülünk! Mustárba tunkolt majonézekkel kapcsolatos prodzsektbe és francia krémlevesvendéglő és vendégölő installációkba kezdtünk bele a héten. (Kommentekben várjuk a majonéz kreatív, nem csak gyomorirányultságú, felhasználásának módozatait!) ((Egyebek iránt sejtettétek, hogy a csehek uszkve háromszor annyi majonézt fogyasztanak mint mi magyarok? Áhááá egy újabb érdekes adat!))

Ettől függetlenül valóban, keddenként elég hamarost kezdjük a hivatalosan is sörbe fulladó mítingjeinket, de mondhatnánk, ilyenkor vesszük ki a túlórák miatt járó szabadságot. Hiszen ha valaki rákapcsolódik a Skype-ra - és tudja a hipertitkos felhasználóneveinket - az láthatja, hogy még este kilenc körül is folyik a vita a befagyott Tisza képeinek helyes montázsolási technikájáról és a Knorr-gombácska szakácssapkájának dőlési szögéről. Magyarul a homeworking, amellett, hogy sokban egyszerűsítette a munkánkat, eléggé megnyújtotta a munkaidőt...

Node oda se neki, örüljünk inkább annak, hogy a kisiskolások nemsokára az általunk készített rajzos-színezgetős feladatlapból tanulják meg a helyes táplálkozás alapjait, meg hogy végre áramlik az a szent gáz bele a csodacsövekbe!

Itt is szeretnénk köszönteni kedves legújabb megrendelőinket, úgyis mint első szülinapos elégedett mosolygós marketingeseket, azaz őket. A weboldal magáért beszél. Nem-e?

Gratulálunk nekik és magunknak is!

Másik versenyzőnk az arculati tervért kiáltó, és minket felkérő nemzetközi építőipari-belsőépítészeti cég a Porticon International!

Gratulálunk nekik és magunknak is!

Harmadik versenyzőnk egy fura biotermékekkel és vitaminkészítményekkel kereskedő csoportosulás! (Tényleg Ők mit akarhatnak?)

Gratulálunk nekik és magunknak is!

Még egy fontos hivatalos közlendőm van, miszerint Kínával történő külkereskedelmi tevékenységünk elindult. Éljen a közös érdek, a pici olcsó 10.000 db nyomatlan Priplak dobozka!

No milyen lesz? Reméljük fordulatokban gazdag, mint az elmúlt év! Reméljük kicsit jobb irányú fordulatokban gazdag, mint az elmúlt év! Pl. végre itt az állami számlalottó ténylegesen! Ezt is megértük, jött mint a -12 Celsius..

Bár sokmindenkinek megígértük, dolgozni mégsem sikerült az ünnepekben, viszont holnaptól (brü-hü-hü) beiglitől felpuffadt ujjacskáink újra táncolnak a billentyűzeten, felpörgünk mint Maradona a 16-os vonaltól (ez is fehér, ez is csík), és ontjuk magunkból a jobbnál szebb dolgokat!

Egyéb pozitívumot nem jut eszembe, hacsaknem az, hogy Indonéziában érdeklődés hiányában elmaradt a cunami. Pedig a földrengés megvolt, a risztás szárnyalt, de megint rá kellett döbbenniük(döbbennünk), hogy mint oly sok folyamathoz a Földön, ehhez sincs lövésünk sem... Szerencsére...

Viszont a lövésről jut eszembe! Ennél durvább és gazdagabb szilveszteri tüzijátékozást, mint ez a mostani volt, még nem láttam! Mostakkor mivan? Mégisvanpénz? Recesszió elvtársat meg le se szarja senki? Nomindegy... Ja és a nagy áruházláncok szerint a válság miatt idén az emberek sokkal kevesebb piát de annál több virslit vettek szilveszterre... ?!?!? ebből mindenki levonhatja a megfelelő következtetést, és ha megvan akkor kérem közölje velem is, mert érdekelne, hogy ha kevesebb a zsé, akkor szilveszterkor miért kell többet enni?! Előre is kösz a segítséget!

Viszont tényleg boldogat és újat nekünk!...

no jó, nektek is ;)....

Most nézem a híradót, hát mit látok?! Horst Tappert, mindnyájunk kedvelt Stephan Derrick felügyelője meghalt. Szomorú lelkem madáritatójában megborzongott a víztükör, s csak az vigasztalt, hogy kollégája Fritz Wepper aka. Harry még nem tette le a lantot. Utánanézve kiderült, hogy nem elég, hogy Kínában és Japánban is nagy sikerrel futott a sorozat, de még a szépemlékű II. János Pál pápának is egyik kedvenc tv-műsora volt! És ez már azért valami!

Az egyházról jut eszembe, megint dolgoztunk a lelki üdvünkért egy kicsit, melynek eredménye az Evangélikus Egyház karácsonyi üdvözlőlapjaiban manifesztálódott. Némileg átkacsintva a vörös színben játszó ellenséges csapathoz azért a metrólejárók még mindig teli vannak a Kedves G pont című könyv plakátjaival, melyek szintén a mi kezünk alól kerültek ki, megfejelve a teljesen semleges Sóhajok hídja c. könyv plakátjával.

Így megy ez, ha jól szorzunk és osztunk a mérleg egyensúlyban van, legalábbis lelki szempontból :)

A fenti kijelentés sokszor, illetve többször hangzik el mint kellene. Most tisztázzuk ezt a kérdést örökre ok? A jó reklám nem vicces. A jó reklám elad. Mint az OMO liposzómái annak idején, mint a Danone bifidusa a közelmúltból. Ennyi.

A vicces, kurvajó zenéjű, klipszerű, Guy Ritchie-s stílusú stb. nem garancia arra, hogy megveszem a reklámozott tejfölt. És akkor csak a tévéről beszéltünk. Mert persze azért egy kampány nem csak tévéből áll, sőt. Aztán van olyan, hogy célközönség. Nem tetszik a Medvesajt műcsaládja? Na és? Annak akinek kell, hogy tetszen tetszik csak le kell menni a szolgálati Audival a zemberek közé és beszélgetni kell velük 5 percet. Na ugye. Tehát közelítsünk professzionálisan a kérdéshez, mert bár ez is egy olyan téma mint a foci vagy a politika (ld.: 10.000.000 szakértő országa), azért legalább ezen blog 4 olvasója terjeszthetné ezt a gondolatot.

Többek között azért nem olvasunk Kreatívot vagy bármilyen marketinggel foglalkozó szaklapot mert pl. van vélemény rovat, ami a fentiek alapján osztályoz, ítél, nyilatkoztat. Ki. Ezt üzenjük a terjesztő cégnek is, akiknél képtelenség lemondani ezen nívós szaklapot, pedig minden vallás idevonatkozó istene látja lelkeünket, minden létező kommunikációs eszközön megpróbáltuk*

* na jó a blog kimaradt. Eddig.

"Azért fordulok Önökhöz, mert felkeltette figyelmemet a weboldalukon látható munkák magas színvonala."

No az ilyen dícséretektől hízik a májunk, bármennyire is sok helyre mehetett ki ez a levél, de azért mégsem kapunk mindennap üzenetet egy Brüsszeli Királyi Képzőművészeti Egyetemen illusztráció-képregény szakon végzett tanárembertől! Illusztráció-képregény szak! Ez mekkora! Miért nincs ilyen a magyar képzőművészetin? Vagy van?

Node nem is ez a lényeg, hanem, hogy érdemes ránézni Spote Stany weboldalára, mely - ha kinézetileg nem is annyira - tartalmilag elég erős!

Ennyit mára. A tegnapi sörbe mártott félüzleti és teljesemberi találkozó sikerétől még mindig kissé másnaposan majdleszvalami alapon hajrá!

Hiába no népszerűek vagyunk. Titkos statisztikánk szerint:

• Az eddigi legjobb nap: Oct 29, Wed 351
• Az utóbbi 7 nap átlagos PI értéke: 44
• Az utóbbi 7 nap átlagos PI / látogató értéke: 6.14
• Az utóbbi 30 nap átlagos PI értéke: 90
• Az utóbbi 30 nap átlagos PI / látogató értéke: 13.018

Ez nem semmi. Szóval van olyan nap, amikor 13 (!!!) különböző látogató néz minket. Kik ezek az emberek? Névsorolvasás!

Gondoltam utána nézek, meghalt-e már az öreg... Néha jó ezt leellenőrizni. Mert ha még megvan az azt jelenti, hogy a CIA 2543-adik képzeletbeli gyilkossági kísérlete sem járt sikerrel. Moncada hőse, bár államelnökségéről lemondott, és már a vörös csillag is csak hálni jár belé, azért még az egyik utolsó dinoszauruszként itt él "közöttünk" - mintegy mérföldköveként az emberiség társadalmi evolúciójának - és a Granma nevű szocialista lap hasábjain, nomeg saját honlapján árasztja a tudást bele az ő drága népébe. De jó nekik.

Szóval az egyik legaktuálisabb:

- Kéretlen támogatást kapott Barack Obama, a demokrata párt jelöltje három héttel az amerikai elnökválasztás előtt, mégpedig Fidel Castrótól, aki hivatalos honlapján megjelent egyik bejegyzésében arra a megállapításra jutott, hogy Obama "intelligencia és tisztánlátás" terén felülmúlja republikánus ellenfelét, John McCaint. A "líder máximo" a továbbiakban "kész csodának" mondja, hogy Obama még nem jutott Martin Luther King sorsára, vagyis nem tették el láb alól.
"Amerikában mélyen gyökerezik a rasszizmus, és fehérek millió nem tudnak megbarátkozni a gondolattal, hogy egy fekete költözhetne a Fehér - értsd: szó szerint fehér - Házba feleségével és gyerekeivel" - bölcselkedik Castro. A republikánus jelölt, McCain ezzel szemben a West Point-i katonai akadémia "egyik leggyengébb diákja", egy kukkot sem ért a matematikából, a közgazdaságtanból pedig még annyit sem. Amiben bővelkedik, az az évek száma, s az egészsége sincs a legjobb állapotban - írta a 82 éves Castro a nála tíz évvel fiatalabb amerikai szenátorról. Azért említi meg ezeket az adatokat - bizonygatja Castro -, hogy jelezze a lehetőséget: "a pisztolyos lady, Alaszka tapasztalatlan kormányzónője, akinek az égvilágon fogalma sincs semmiről, az Egyesült Államok elnök asszonya lehet". - (forrás: Hír3)

Naésugye hogy nem hiába támogatta Obamát!?! :)

Tegnap kínairól hazafelé a kocsiban hallgattunk valamit Bai You-val a Tilos rádióban, akkor még nem derült ki persze mi volt az. Később rájöttem, hogy Vonnegut egyik művét olvasta fel a kedves bemondó-bácsi, mintegy korai estimese gyanánt. Kurt könyveinek visszatérő szereplője Kilgore Trout a hihetetlenül termékeny sci-fi novella szerző, akinek egyik remekbeszabott rövid története dióhéjban ez volt:

Valahol létezik egy fa, melynek virágai dollár-százasok, gyümölcsei pedig államkötvények. A fa alatt a pénzéhes emberek egymást ölik halomra, hogy minél több terméshez jussanak (az ebadták), ily módon trágyázva a fa termőföldjét, ami vígan él, nő és gyarapodik tovább, kitermelve még több hullát. Így megy ez.

Valójában összecsengett ez a kis sztori a minden kommunikációs fronton támadó bankok kampányidőszakával. Karácsony előtt még1x, ilyenkor utoljára rendszeresen tele lesznek a tv-k, újságok, közterek, tömegközlekedési eszközök hihetetlenebbül hihetetlenebb ajánlatokkal, és még több apróbetűvel, kiscsillagos résszel. A zemberek meg gyanútlanul, minden karácsonykor feltámadó főnix-madárként az olcsó (azaz drága) hitelekkel a nyakukon úgyis elmennek nagy plazmát venni. Tehát a dolog működik.

De még mindig inkább a bankok húzzák ki a zsebből a pénzt semmint az ingatlan vásárlási illeték, ami egy abszurdum, önmaga farkába harapó kígyó. De ez most mellékes. Azaz off.

Ami nem mellékes, hogy egyszer majdnem sikerült a Budapest Banknak dolgoznunk, de aztán jött Emese és vitt mindent. Érdekes persze, mi másra kaptunk akkor briefet, mégis egy nagyon komoly kampányba kezdett a bank, közvetlenül utánunk. 

Csupa meglepetés az élet nemdebár?  

A winchesterem árnyas ölén kutakodva, egy pókhálós bithalmaz mögött találtam rá régi sikerdarabunkra, melyet, bár nem teljesen céges keretek között követtünk el, azért méltónak találtam a felemlegetésre. Egyrészt azért, mert már régen nem írtunk a blogra, de főleg azért, mert az @RC óriásplakát kiállításon különdíjat is nyert anno! :)

Hinek Pál - Zsidákovits László - Agócs Péter: Kátyú Hungarikum

A legszebb viszont, hogy az Országos Tudományos Diákköri Konferencia társadalomtudományi szekciójának díjazott dolgozatai között Székely Júlia "Ha megnövök óriásplakát szeretnék lenni..." c. dolgozatában így elemzi a két sör között összeállt művet:

"A kátyú mint hungarikum magyar specialitás, magyar technikai bravúr, magyar minőség, eredeti magyar szégyen. Talán az is a mi sajátos megoldásunk, hogy még díszítjük is - aszfaltkendő -, letakarjuk, szinte védjük, befedjük, becsomagoljuk, és büszkén kínáljuk oszágnak-világnak egyaránt. A plakát viszonylatában a fehér szöveg egyszerre párhuzamos és ellentétes irányú is a kátyú méretével. A kátyú töredezett rajzolatával szemben a közel ugyanakkora teret igénybe vevő szöveg feltűnően szabályos, de a maga tudományoskodó módján idétlenné válik. Ezt az idétlenséget fokozza a futószőnyeg-szerűen középre helyezett, kiemelt betűnagyságú szellemes-szellemtelen cím, amit csak a giccsbe hajló népművészeti motívum képes felülmúlni. Ezt fent háromszor megismételve (középen így is szimmetriát eredményezve) a trikolor színei közül a pirosban fut szét, ugyanígy alul, de itt a középső motívum helyén egy galambpár emelkedik ki egymással szembefordított, csókos pillanat-állandóságban.

Mintha a magyar őstörténet életfája oltalmazná őket, és messze feltűnő, hogy a madarak tollazata hetes osztású. Azaz kezd túlmutatni ez a helyzet téren és időn: a most és mindig, a lent és a fent, az itt és a mindenhol világán. Belopakodik még egy motívum: a nyilvánosság kérdése (vizuális egymásalattiságukból következően mintha rímhelyzetbe kerülne a kátyúval). A három domináló szín a piros-fehér-szürke, - mintha a zöldből kifutott volna az élet."

Az elemzéshez így pár év távlatából is gratulálunk!

Koli öcsém - aki szintén céhtag, csak még az elején áll a szakmai tapasztalatszerzés őszhajszálgerjesztő útjának - a következő tanulságos esettel találkozott:

- Adott egy írónő. Van neki egy tervezett négyrészes könyvsorozata, amiből két könyv (átlag 120-180 oldalasak, A5 méret, 10-es betűnagyság, Times New Roman, normál sortáv - csak a mennyiség felbecsülése végett) már meg van írva. A harmadik kötet a felénél áll, a negyedikbe még bele sem kezdett.

- Adott az írónő nagy terve: december elsejére a kinyomtatott könyvsorozatnak a kezében kell lennie, hogy Karácsonyra az emberek vigyék mint a cukrot.

- Adott a mai dátum:2008. november 6.

- A feladat: betördelni a négy könyvet (amiből jelenleg ugye csak kettő van meg), elkészíteni 4 borítót, elkészíteni a kötetekben lévő grafikákat, lekorrektúrázni, nyomdának leadni, nyomdának kinyomni.

Ugye egy egyszerű, grafikamentes könyvet betördelni nem nagy kaland, egy korrektúra körrel mondjuk 2 nap. DE. Ehhez a könyvhöz grafikákat és borítót kell tervezni. Mindezeket az írónőnek (kezdő, magányos farkas, nincs mögötte stáb vagy kiadó) kell elfogadni, a korrektúrát is ő csinálja, és emellett az utolsó két könyvet még meg kell írnia közben. Plusz nincs terjesztője és nincs olyan bolt, ahová már betárgyalta volna a könyveket, ergo ezzel a kérdéskörrel is pörögnie kell főleg napközben, hiszen éjszaka csak a tördelő dolgozik, a könyvárusok nem. DE. Tegyük fel nagyon zsírul megy minden és majdnem minden elsőre sikerül (mármint tördelői/grafikusi szempontból), akkor csak plusz két nap. Tehát egy könyv=4 nap 4 könyv=16 nap.. tehát nov 22-őre kész a négy könyv.. nyomdának marad egy hete kinyomni, vágni, bekötni, leszállítani.

Olvasói feladat: Állapítsátok meg hány lehetetlen dolgot fogalmaztam meg az előző bekezdésben!

Megdöbbentő végkifejlet: Tesóm közös megbeszélésünk alapján felvázolta az előbbi folyamatot az írónőnek, aki azt mondta, hogy köszöni, de akkor inkább a nyomda saját tördelő részlegével dolgoztat, akik megjegyzés nélkül bevállalták a dolgot!

Mostakkor mi vagyunk a teljesen hülyék?!

(megjegyzem, ma adtam le egy könyv borítóját egy megrendelőnknek, és a borítóra kerülő szövegben még mindig nem volt biztos, de enélkül is 4 napig tartott CSAK A BORÍTÓ elfogadása, úgy, hogy még minta is volt ami alapján lehetett dolgozni! És ő az egyik leggyorsabban elfogadó ügyfelünk!)